„Puskás Hungary”: a magyar csoda

Mi az a kifejezés, amit a mai napig leggyakrabban párosítanak a Föld kontinensein a magyar szó mellé? Puskás. És vajon miért, mit jelent a világban a „Puskás Hungary"? E sorok írója sem tud többet, okosabbat mondani, minthogy látogasson el a mozikba mindaz, aki e titokra kíváncsi, és nézze meg Almási Tamás rendezésében Puskás Ferenc, az aranycsapat kaptányának életét feldolgozó filmet, melynek a díszbemutatóját péntek este tartották a Cinema Cityben.

„

Puskás

sztorija önmagában hollywoodi történet. A városszéli nyomortanyáról indulva, a szomszéd kisfiúval együtt a világ tetejére jutva, a polgári kispesti belvárosból menyasszonyt találva, őrjöngve rajongott világsztár lesz, aki egész életében - politikától, háborútól, társadalmi konvencióktól függetlenül - mindig csak azt teszi, amit szeret, s amit a legjobban tud a világon: focizik" - szól a film rövid leírása. És valóban, gondolhatnánk, hogy nem tesz semmit „csak" focizik. De a film után úgy érezhetjük, hogy van még valami, van abban a focizásban, Puskás életében valami, ami túl mutat az ő tehetségén, a puszta tehetségen. Mintha egy alkimistát látnánk magunk előtt, aki ahová csak lép, aranyat tapos stoplijával a fűszálak közé. És ez az a titok, amit a film után, ha nem is értünk meg, de érzünk, ahogy elhagyjuk a mozit. A megszólalók többsége kisugárzásnak nevezi. A bemutató után megjelentek az alkotók is, s a rendező,

Almási

úgy fogalmazott, hogy egy belső biztonsága volt Puskásnak, tudta, hogy a képessége végtelen, sosem fogy el, s ezért nem tett mást, csak ezt a belülről fakadó többletet osztogatta. A pályán csatárként, később edzőként, az életben pedig emberként. Puskás egy megérintett ember volt, aki elérte a derű áldott állapotát, s a körötte lévők is részesei lehettek e csodának... Nincs is értelme itt több szónak, nézzék meg a filmet, s kaphatnak önök is egy szeletet ebből a többletből.