Emlékezés egy mosolyra a Szabadság téren

Már két éve, hogy örökre elment közülünk Wiegand Gyula, a Sun City és a Volvox kiváló énekese, egy minden porcikájában szegedi, vidám srác. Gyula 2006. szeptember 5-én autóbalesetben vesztette életét. A zene mellett a futball volt a másik szerelme; a város focicsapatát, ha ráért, még vidékre is elkísérte, s ott állt az ultrákkal a „kanyarban". Sportbarátai minden év első őszi hónapjában egy futballmeccsen emlékeznek meg társukról. Így történt ez szombat délután is.

„Gyula!" - E közös kiáltással köszöntötték egymást s a közel egy tucat nézőt az emlékmeccsen részt vevő csapatok tagjai Alsóvároson, a Szabadság téri pályán. A jó kedélyű mérkőzésen a kék-fekete szurkolók együttese, az FK 1899 Szeged és a zenész egykori csapata, az „öreg" Károlyi DSE mérte össze tudását. A találkozón ez utóbbi gárda diadalmaskodott 12-6-ra. De ezúttal nem a győzelem volt a fontos. A jelenlét. A derű. És az újabb közös kiáltás a meccs végén minden bizonnyal egészen a felhőkig elhallatszott. És egy széles mosollyal kísérve hátrakapta fejét egy kedves fiú nevének hallatán.

Wiegand Gyula

emlékére jövőre is összejönnek a srácok a térre, és rúgják majd a bőrt, nevetnek, élcelődnek, megisszák az öltözőben (ahol a fatüzelésű bojler fűti föl a vizet a tusoláshoz) a maradék pusztamérgesi olaszrizlinget, amit Pipu osztott néhány pohárba. Majd felöltöznek, és kimennek a temetőbe egy koszorúval. Így lesz ez jövőre is, meg azután... és azután. A napfényvárosba mosolygós napot varázsol majd minden ősszel néhány tucat futtballbarát, hogy sose felejtsék el: Szeged szegényebb lett egy mosollyal, egy nagyon fontos mosollyal...