Szabadtéri: hollywoodi produkciót ígér a Benyovszky rendezője

A Szentivánéji álom után újabb ősbemutatóra készül a szabadtéri: a Benyovszky zenés táncjátékra. Csütörtökön a már megszokott Reök-beli közönségtalálkozóra várta Herczeg Tamás Reök-igazgató (képünkön jobbra)

a Benyovszky Móric prózai szerepét alakító Rátóti Zoltánt,

a darab rendező koreográfusát, Zsuráfszky Zoltánt, és a produkció zeneszerzőjét, a Ghymes zenekar egyik alapítóját, Szarka Tamást (képünkön ebben a sorrendben, balról jobbra).

Benyovszky Móric

, a 18. századi felvidéki gróf, a világutazó, akinek élete állomásait végigköveti a szabadtéri produkció - néptánccal és a Ghymes zenéjével... A legkézenfekvőbb kérdés: miért éppen Benyovszky? „Benyovszky sok mindenben első volt. Nagyon sokat tett azért, hogy a világ kisebb legyen - ma már nagyon kicsi, mert sokat utazunk. Mi magunk is, az az igazság, hogy párhuzamot érzek közte és a Ghymes zenekar, a mi életünk között. De a táncosok is ugyanúgy elmondhatják magukról: a népzenészek és néptáncosok járják a világot. Nekem a legszebb Benyovszky életében az volt, hogy bármerre járt, mindig az emberekre volt kíváncsi. Amikor végül Madagaszkárra eljutott, nem gyarmatosítani és bekebelezni, hanem öntudatra ébreszteni akarta az ott élő embereket - a szabadságot kínálta nekik föl" - fogalmazott

Szarka Tamás

, majd hozzátette: Benyovszky a világjáró, az iszonyatosan nagy energiákkal rendelkező ember, és ezt az energiát nekik mindenképpen közvetítenünk kell a produkcióban...

Táncszínházi nyelven

Zsuráfszky Zoltán, a rendező-koreográfus kiemelte: „Át tudjuk adni ezt a történelmi távlatot, magunkénak érezzük ezt a világutazót, az elvágyódó személyt, és a néptánc képes arra, hogy a darab gondolatait táncszínházi nyelven közvetítse." Szarka Tamás elárulta, hogy először a darab zenéje keletkezett, majd azután a szöveg. „A prózai szereplő felelőssége, hogy neki kell megteremtenie a figurát a nézők számára a megszólalásokkal" - mondta

Rátóti Zoltán

. A színész úgy fogalmazott, hogy a „táncos Benyovszky" szerepét magára öltő

Fitos Dezső

nek ő a „prózai alteregója", és fordítva is igaz. Arra lesz kíváncsi, mit tudnak majd egymásból meríteni. „A madagaszkári jelenetben dzsungelből jövünk elő, hordszék és pálmalegyező, igazi látvány, egy filmet fognak megnézni. Lesz majd hóesés és szánkók, szekerek, kaszák, kardok és puskák - ez egy igazi film lesz. Hollywoodi produkciót fognak látni Szegeden, a Dóm téren 150-200 táncossal" - ígérte a rendező.

Nem akarják abbahagyni

Zsuráfszky Zoltán beszélt a kezdetekről is. „Mikor az ötlet megszületett, elkezdtünk gondolkodni, elkezdtük böngészni a szakirodalmat, Jókait olvastunk, és világossá vált a földrajzi útvonal, amit Benyovszky megtett, a cselekményben pedig azok a pontok, amiket érintenünk kell: a kezdetek, Felvidék, szlovák néptánccsoport, lengyel szabadságharc, ahol fogságba esik, elviszik Szibériába, majd Japánt érintve indulunk haza, Franciaország, ahol találkozik a feleségével, amihez Tamás egy nagyon szép francia szerelmi számot írt, utána megyünk Madagaszkárra, ahol jönnek az afrikai táncosok..." - vázolta címszavakban az útvonalat a rendező. És közben a produkcióban hetven-nyolcvan percen át játszik a Ghymes együttes olyan zenét, mint még soha - ez eleve kihívást jelent, tudtuk meg Szarka Tamástól. „A próbákon kiderült, hogy például a madagaszkári muzsikát nem kezdhettem el soha - meg is mondtam a többieknek: a madagaszkári muzsikát akkor kezdjük, ha már mindent eljátszottunk, mert az volt a bónusz. Azt nem akarták abbahagyni..."