Őszintén, autentikusan…

Huszonharmadik alkalommal rendezik meg a nemzetközi néptáncfesztivált Szegeden augusztus elsejétől. A táncosok a fesztivál keretében többek között a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán, majd záróprodukciójukban augusztus 9-én és 10-én a Dóm téren is láthatók lesznek. Az eseményről a fesztivál szervezőjével, Simoncsics Jánossal beszélgettünk.

- Sokadik alkalommal gyűlnek össze itt Szegeden a néptáncosok. Milyen hagyományokra tekint vissza a rendezvény?

- 1966-ban volt az első néptáncfesztivál, amit még a szakszervezetek szerveztek. Egy 1965-ben Pécsen megrendezett fesztivál került tulajdonképpen a következő évben Szegedre. 1978-tól én lettem a fesztivál szervezője, és minden évben felváltva rendezünk valamit: egyik évben nemzetközi néptáncfesztivált, másik évben a legjobb magyar együttesek hazai fesztiválját. A rendezvény abban sajátos, hogy Szegeden korát tekintve a második legidősebb a szabadtéri után. Más néptáncfesztiváloktól pedig abban különbözik, hogy az itt résztvevő együttesek a fesztivál végén egy közös, csak arra az alkalomra írt és kitalált bizonyos témájú közös táncjátékban vesznek részt. 1972-ben ez a táncjáték bekerült a szabadtéri minden második évi programjába, így a mostani néptáncfesztivál is beletorkollik a Benyovszky című szabadtéri produkcióba. A két esemény hat egymásra: a gálaműsor tematikája visszahat a meghívandó táncosokra is, aszerint, hogy milyen együtteseket követel meg a darab. A lényeg az, hogy olyan együttesek jöjjenek, amelyek a maguk folklórját a lehető leghívebben tudják tükrözni, őszintén és autentikusan, mert hiszen itt Magyarországon mi is ezt tűztük ki célul.

Szegednek rangja van

- Hogyan jött a Benyovszky?

- Az eddigi években én találtam ki a záródarab témáját, az ideit viszont a Ghymes együttes, konkrétan

Szarka Tamás

hozta ötletként a szabadtérire. A Ghymes egy felvidéki magyar együttes,

Benyovszky Móric

pedig egy 18. századi, szintén felvidéki magyar nemes úr volt, és így a földijüknek egy emléket állíthat a népzenei alapokra épülő darabbal az együttes.

Zsuráfszky Zoltán,

a Honvéd Együttes művészeti vezetője lesz a darab rendező-koreográfusa, aki szerintem az ország legjobb táncosa és néptánc-koreográfusa. Ez lesz immár a harmadik táncdráma, amit a segítségemmel állít színpadra, és biztos vagyok benne, hogy ő ezt a zenei világot táncba tudja formálni. Benyovszky Móric élete állomásainak megfelelően felvidéki, szlovák, lengyel, francia, afromagyar és szibériai együtteseket is meghívtunk. A közös munka, ami ebben a Benyovszky-produkcióban megnyilvánul, összehozza egymással az együtteseket. Tudom, hogy a táncosok körében is Szegednek neve és „rangja" van, és a szegedi emlékek mindig összekovácsolják a csoportokat. Visszük Ópusztaszerre, Deszkre és Üllésre is a táncosokat, ahol a teljes műsorukat bemutathatják. Esténként a szálláshelyen táncházakat szervezünk, minden csoportból lesz majd házigazda, így például szlovák és francia táncházak is színes programot kínálnak. Sokat építünk a táncházas technikára: a táncházban nem a koreográfus megkövetelte sort táncolják a táncosok, ott valóban tudni kell táncolni, hiszen improvizálni kell.

Nem veszt a fényéből

- Mit gondol, milyen a néptánc megítélése ma Magyarországon?

- Szerintem nagyon jó a a magyar amatőr folklór hírneve és a színvonala, máshol ilyen nívót csak profik csinálnak. A hetvenes években kialakult és formálódott nagy táncházmozgalom a városi, még egyetemista és főiskolás fiatalokat is összefogta. Mindig képes megújulni a néptánc, szerintem nem veszít fényéből. Míg egyesek a lélekharangját kongatják, én úgy vélem, most is újabb és újabb generációk nőnek fel ezen a kultúrán is, és az alaptudásuk is mindig jobb és jobb.