A Szegedi Konzervgyár csodálatos felemelkedése és tragikus összeomlása +videó
Mi maradt a város egyik legnagyobb munkahelyéből? A Szegedi Konzervgyár árnyéka ma is rávetül a városra.
A Szegedi Konzervgyár története sokkal több, mint egy egyszerű gyáré: a magyar tervgazdaság és a piacgazdaságra való átállás kihívásainak drámai tükörképe. A Szegedi Konzervgyár 1940-es alapítása – mint a Weiss Manfréd Rt. kecskeméti fióktelepe – a dél-alföldi agrártermelés regionális központjává tette Szegedet. A fénykorát az 1960-as években élő vállalat a zöldborsó és az uborka nagy volumenű feldolgozásával a KGST-piacok stabil bástyájává vált. Azonban a hanyatlása már jóval a rendszerváltás előtt elkezdődött, és ma már csak az ipari terület emléke utal a város egyik legmeghatározóbb munkahelyére.
A Szegedi Konzervgyár fejlesztési hiányosságai
Az 1950-es években a Szegedi Konzervgyár kezdetben kimaradt a központi, nagy élelmiszer-ipari fejlesztésekből, ami később komoly technológiai versenyhátrányt okozott. Bár az 1960-as évek gyors szegedi iparosításának köszönhetően a termelési volumen hatalmasra nőtt, a Konzervipari Tröszt (KIT) centralizált irányítása megakadályozta, hogy a gyár idejekorán átálljon magasabb jövedelmezőségű termékekre. Ehelyett a nagy mennyiségű, alacsony hozzáadott értékű konzervtermelésre fókuszált.
A munkaerő elvándorlásának ára
Az aranykor végét az 1970-es évek közepén kibontakozó strukturális válság jelezte. A belső feszültségek között a legalacsonyabb szektoron belüli dolgozói átlagkereset volt, ami óriási fluktuációt okozott.
A motivált és képzett munkaerő az akkoriban dinamikusan fejlődő, magasabb bért kínáló nehezebb iparágakhoz áramlott.
A mennyiségi kényszer miatt felhalmozott, eladhatatlan árukészletek finanszírozása pedig hitelfelvételeket kényszerített ki, ami a pénzügyi alapokat már a rendszerváltás előtt meggyengítette. A gyár már az 1980-as években strukturálisan válságban volt, fizetésképtelenség fenyegette.
Piacvesztés és utolsó, kudarcba fulladt kísérlet
A rendszerváltás idején elviselhetetlen kettős sokk következett be: a KGST piacok összeomlása mellett megszűnt a megbízható nyersanyagbázis is, a termelőszövetkezetek széthullásával. Bár a szegedi önkormányzat 2001-ben, a Micromeat Kft.-vel karöltve megpróbálta megmenteni a gyárat a Szeko 2001 Rt. megalapításával (1 milliárd forintos MFB-s vételáron), az irreális pénzügyi konstrukció és a piaci realitások figyelmen kívül hagyása miatt a kísérlet gyorsan megbukott. A termelés véglegesen 2002. szeptember 27-én állt le.
A SZEKO öröksége: Amikor az ingatlan értékesebb a konzervnél
A gyár fizikai öröksége hatalmas és a 17 hektáros ipari terület funkcióváltáson ment keresztül. Az egykori termelőterületen ma már logisztikai, elosztó és könnyűipari vállalkozások osztoznak. Gazdaságtörténeti szempontból azonban a szaktudása nem veszett el teljesen és a Szegedi Paprika Zrt. szellemi örökösként ma is folytatja a termelést. Ez biztosítja, hogy a szegedi élelmiszeripari kompetencia fennmaradjon, de már a tömegtermelés helyett a magas hozzáadott értékű specialitások (pástétomok, prémium hús- és haltermékek) felé mozduljon el. Így, bár a klasszikus Szegedi Konzervgyár megszűnt, a város neve továbbra is a minőségi élelmiszer-feldolgozás szinonimája maradt, de egy radikálisan átalakult piaci alapon.
Archív felvétel a halkonzerv gyártásáról Szegeden:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
