A néhai Varga Mátyás díszpolgár gyűjteménye sínylődik. Kiderült, hogy a szerződést a szegedi önkormányzat szegte meg.
Mélységes botrány árnyékolja be a helyi kulturális örökség egyik gyöngyszemét: a néhai Varga Mátyás, Kossuth-díjas díszlettervező és szegedi díszpolgár által a városnak ajándékozott kiállítóház sorsa immár nyílt sebként tátong a Bécsi körúton. A Délmagyar elmondása alapján a szegedi önkormányzat a jelek szerint semmibe vette a mecénás írásban rögzített, meghatóan szigorú feltételeit, köztük azt az előírást is, miszerint a parketta védelmében kötelező a papucshasználat. A ház jelenleg, a végakarattal szöges ellentétben, régészek irodájaként funkcionál, a felbecsülhetetlen értékű Varga Mátyás hagyaték pedig a padláson porosodik.
Az 1987-es ajándékozási szerződés másolata egyértelműen bemutatja, milyen komoly feltételekhez kötötte a neves díszlettervező a Színháztörténeti Kiállítóház és gyűjteményének átadását. A városvezetés – a Móra Ferenc Múzeummal együtt – többek között arra vállalt kötelezettséget, hogy megőrzi az épület állagát és a jó gazda gondosságával rendben tartja azt. Ennek ellenére a Bécsi körút 11/A szám alatti épület évek óta omladozik, vakolatától megfosztva, egyre romló állapotban. A leginkább megrendítő és a kulturális elkötelezettség hiányára utaló pont azonban a parketta védelmét szolgáló Varga Mátyás-i kikötés volt a papucshasználatról – ezt ma már aligha tartják be az irodaként beköltöztetett régészek, akiknek a hagyaték elköltöztetése miatt lett helyük.
A színháztörténészek egybehangzóan állítják, hogy a Varga Mátyás-hagyaték – amely a Szegedi Szabadtéri Játékok indulásától az ezredfordulóig átöleli a teljes huszadik századi magyar színházi és filmgyártási életet – nem csupán helyi, hanem nemzeti jelentőségű kulturális érték.
Ez a hatalmas gyűjtemény most, a volt kiállítóház padlásán zsúfolódik, miután az önkéntesek által korábban életben tartott programok megszűntek, és az épületben helyet kellett biztosítani az irodai berendezéseknek.
A Bécsi körúti épület sorsát nehezíti, hogy Varga Mátyás a város díszpolgára volt, ami még nagyobb felelősséget és kötelességet róna a jelenlegi szegedi önkormányzat vállára.
A kialakult helyzetben a Móra Ferenc Múzeum mutatott hajlandóságot a párbeszédre: felmerült, hogy a hagyaték egy része helyet kaphatna a Fekete Házban tervezett „Szeged nagyjai” kiállítás részeként. Noha ez a szándék elismerésre méltó, az ajándékozási szerződésben a díszpolgár egyértelműen rögzítette: „a kiállítóházban kizárólag Varga Mátyás művei lehetnek. Azokat onnan máshová helyezni nem lehet…”. A hagyaték áthelyezése tehát, még egy jó szándékú kiállítási helyre is, szembe menne a szerződésben rögzített Varga Mátyás-i akarattal, amelynek betartását a város vezetői egykor aláírásukkal garantálták.
A Csongrád-Csanád vármegyei kulturális élet szempontjából kulcskérdés, hogy a szegedi önkormányzat mikor és milyen formában kíván reagálni a helyzetre, amely nem csupán egy épület állapotáról szól, hanem egy díszpolgári végakarat és egy nemzeti értékű kulturális örökség tiszteletben tartásáról. A kiállítóház sorsának rendezése sürgető feladat, ha Szeged nem akar szégyenfoltot hagyni a Bécsi körúton.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.