Jókívánságkommandó 1939

Létra a vállon, kotrókefe, vasgolyó készenlétben, a kényseprők fölfegyverkezve. Start a Fogadalmi templomnál, hogy szerencseüzenettel bejárják a várost Szilveszterkor, ahogy minden évben szokás volt. Ez a kép 83 évvel ezelőtt készült, a körjárat aznap nem ért véget, csak majd másnap, 1940. január elsején.

Békebeli szokás volt. De az az év már nem a béke éve volt, négy hónapja dúlt a háború, csak ebből még a magyarság nem sokat tapasztalt. A szilveszternapi Délmagyar-vezércikk is enyhe optimizmust sugallt. Az újságból egyebek mellett megtudni, hogy a Mannerheim-vonal sértetlen, ha nem is jelent ez oly sokat, de fölötte kettővel ott a hirdetés, a bizakodás polgári jele: „Az új évben is Zsurkó cipőt viseljen”.

A Belvárosi moziban aznapra kacagtató szilveszteri filmet ígérnek Mály Gerővel, a Széchenyiben legalább annyira kacagtatót Vaszary Pirivel, a Korzóban meg Tarzant. A Tisza kávéház kínálata: tánc reggelig! A Baross-étteremben, az ipartestületi házban, az Arany Patkóban, a Legyes csárdában, a Három Matróz vendéglőben szintúgy, és jószerével mindenütt. A motoros kéményseprőjárat pedig vég nélkül rótta az utcákat, a jókívánsággal: Szegediek, boldog új évet!

Rájuk is fért…