Gyulay Endre rubinmiséjén az örömökért és a szenvedésért is hálát mondott

A Szeged-Csanádi Egyházmegye papsága, papnövendékei, vendég paptestvérek, egykori hittanosok, hívek ünnepeltek együtt Gyulay Endre nyugalmazott püspökkel pappá szentelésének 70. évfordulója alkalmából. A zsúfolásig megtelt Dómban a történelmi időkben megélt hitről, adott körülmények között megtalált útról hallhattak tanúságtételt a hívek. A szentmisén nagy számban voltak jelen paptestvérek Kiss-Rigó László főpásztor vezetésével, eljött hálát adni a társszentelt püspök, Martin Roos Temesvárról, a szomszéd egyházmegyét kormányzó Bábel Balázs érsek, a Váci Egyházmegyéből Varga Lajos segédpüspök, paptestvérek az ország különböző részeiből és a Szent Gellért Szeminárium növendékei.

A rubinmise elején Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök köszöntötte elődjét, és tolmácsolta neki Ferenc pápa áldását. A prédikációban Gyulay Endre papi pályájának emlékeit idézte fel kiemelve, hogy élete minden állomásában látja az isteni gondviselés közreműködését. Felidézte, hogy gimnazistaként egy úrnapi körmeneten hallotta meg először az Isten szolgálatára buzdító kérdést: „mi lenne, ha te vinnéd?”. Hét évtizeddel ezelőtt, 1953. június 7-én mondott végleges igent a hívó szóra „ez a mondat a mai napig él benne, és semmi nem tudta kiirtani”-mondta.

Mint mondta megpróbáltatásból akadt bőven a rendszerváltás előtti évtizedekben. Szeminaristaként megélte, hogy reverendája láttán nagyot köptek, később papi fogadalmának szövegét az ÁVO forgatta ki, és börtönnel is fenyegették. „Ha egyszer hivatást kapott az ember, akkor akármerről fúj a szél, nem a szél irányába kell menni” - mutatott rá Gyulay Endre. 

Felidézett egy-egy emléket plébánosi éveiből is, a Röszkén, Ásotthalmon, Gyulán, Domaszéken, Mezőhegyesen, Rókuson töltött időszakokból. Hol a tanításért, hol a betlehemezésért, a kórusért, a család- és beteglátogatásokért, megint más helyszín kapcsán a lelki gyakorlatokért adott hálát. Elmondta azt is, püspökként is mindig két dolog lebegett a szeme előtt. Egyrészt, hogy mit üzen Isten, másrészt, hogy mi a dolga. 

Prédikációja végén hálaadó imát mondott, amelyben megköszönte a Jóistennek mindazt, amit adott és amit elvett tőle, amit az Úr segítségével megtehetett, amit Isten megakadályozott. Hálát mondott többek között az örömökért és a szenvedésért, a békés órákért, a bocsánatért, a szép emberi kapcsolatokért, a halála időpontjáért és módjáért, valamint a helyért, amelyet előkészített számára a Jóisten. A hívek hosszas tapssal méltatták a nyugalmazott püspök beszédét.

A szentmise után a templomból kivonuló híveket vízzel, péksüteménnyel és emlékkártyával ajándékozták meg a kapuknál. A kártyán Gyulay Endre hálaadása és kérése volt olvasható. Arra biztatta a résztvevőket, hogy naponta imádkozzanak a papokért és az új papi hivatásokért.

(via delmagyar.hu-Fotó: Magyar Kurir)