Újévi időutazás: ilyen volt a szilveszter 20, 50 és 100 évvel ezelőtt Szegeden

2003: Telt ház a Széchenyi téren

Megtelt a Széchenyi tér és Kárász utca szilveszter éjszakáján – olvasható a 2003. január 3-ai Délmagyarország címlapján. A cikk szerint több ezer szegedi együtt búcsúztatta az ó- és köszöntötte az új esztendőt. A mínuszokkal mit sem törődve bulizott együtt több ezer szegedi a Széchenyi téri platánok alatt. A koncertek utáni tűzijáték zenéjét szinte elnyomta a több száz trombita, hajókürt búgása, recsegése és a pezsgős palackok durranása.A legkitartóbbak még hajnalban sem mentek haza, hanem kifulladásig ropták a táncot. Többen vidám vagy ijesztő álarcokban, kalapokban búcsúztatták az óévet. Azért nem mindenki ment az utcára. Aligha volt ugyanis a városnak olyan háza, ahonnét ne szűrődött volna ki a buli hangja. A belvárosi szórakozóhelyek is telt házzal működtek – írták a cikkben.

1993: Búcsú a Somogyi előtt

A Délmagyar 1993. január 2-ai számának címlapján egy fotó látható, amin a Somogyi könyvtár előtt búcsúztatják az óévet. A címlapon helyet kapott a hír, miszerint Szilveszter napján nem csupán az óévet, hanem magát Csehszlovákiát is búcsúztatták Csehország és Szlovákia lakói: a közös állam, 74 évi és 65 napi fennállás után megszűnt létezni. "December 31-én tették közzé Pozsonyban a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának (parlamentjének) nyilatkozatát, amely szerint a Szlovák Köztársaság szuverén, önálló jogállam, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság egyik utódállama." – olvasható a címlapon.

1983: Fókuszban a tápéi hagyományok

A Délmagyarország 1983. január 3-án megjelent számában egy külön cikkben foglalkozni a tápéi hagyományokkal.

"Tápén az óév vagy téltemetés ismeretlen. Annál inkább tartották az új esztendő köszöntést. Pici gyerekek egyszerű verse volt: „Kicsi szivem, kicsi szám, boldog új évet kíván!" Nagyobbacskák a sarokba állva harsogták, hogy: „A sarokba állok, onnan kiabálok, boldog új évet kívánok!" Iskolás korúak már hosszabb verset mondtak: „Szalad a szán, szól a csengő, víg legyen az új esztendő: adjon Isten minden jót, csörgő-börgő mogyorót, tele pincét kamrát, Isten minden áldását, ebben az új évben." Egy másik köszöntő mind között talán a legszebb volt: „Ez új év reggelén minden jól kívánok, amerre csak néznek, nyíljanak virágok. Még a hó felett is rózsa nyiladozzon, dalos madár zengjen minden rózsabokron. Legyen szép. legyen jó, legyen minden bőven, szálljon ránk az áldás ebben az új évben." A gyerekek pár fillért kaptak a köszöntésért. A felnőttek borozgatás közben kívánnak ma is szép új esztendőt egymásnak. A karácsonyi ünnepkört a Vízkereszt zárja, ekkor elbontják a karácsonyfát." – olvasható a cikkben.

1973: Újév az éves terv jegyében

Elbúcsúztunk az ó-esztendőtől és folytatjuk a munkát ott, ahol néhány nappal, de mégis tavaly, abbahagytuk – írta a Délmagyar 1973. január 3-án. A cikk szerint Szeged és Csongrád megye több mint százezer dolgozójának idei első munkanapja véget ért, kezdéskor újra boldog új évet köszöntek egymásnak a társak és ki-ki a maga posztján elkezdte a munkát.

1923: Szilveszteri köszöntő a városházán

Az év utolsó napja mindig ünnepi hangulatban telik el a torony alatt, ami természetes is, hiszen a város első polgára névünnepét tartja – írta száz évvel ezelőtt a Szeged című folyóirat.
"Az üdvözlök egymásnak adják az ünnepelt amúgy is elkoptatott kilincsét, hangos jókívánságok kedveskednek a városi gondok közé és a névnapi szivarok kék füstje vidáman tömjénezi a haldokló esztendő. Jó podesztánk ez alkalommal kedves ajándékot is kapott. A városi téglagyár munkásai nagy cseréptörpét készítettek számára emlékül. „Célzás akar ez lenni?" — kérdezte valószínűleg a polgármester az ajándékozóktól. Azért „valószínűleg", mert nem voltunk jelen az atyafiságos aktusnál." – olvasható az 1923. január 3-ai számban.