A szegedi drukkerek 1949-ben sem akartak jófiúsági versenyt nyerni

A régi fotón a Fradi-pálya, alul a közönség, fölöttük a Vezér portréja. Persze nem a Rákosi kép sarkallja a focistákat nagyobb küzdelemre. Inkább a beígért marhapörköltvacsora meg a szerény prémium.

A közönséget is hidegen hagyja a vetélkedő, hogy melyik csapat szurkolói a leginkább fegyelmezettek. Ugyan már, egy virtigli drukkert sosem lehetett ilyennel megszelídíteni.

Puska a stadionban?

A szegedi közönség legendásan kemény volt. Hát persze, alföldi fiúk… A csapattal vándorszurkolói az Üllői úton, a Fradi barlangjában sem húzták meg magukat félősen. Hangjukat kieresztették, volt ám… szóval mindenféle ez-az. Nem részletezhetem. Mindenesetre, ahogy az 1949-es képen látni, a stadion hatalmas tábláján, közvetlenül a Rákosi-kép alatt ott a szigorú figyelmeztetés: mielőtt az ellenfelet vagy a bírót szidná, nézze meg a közönségverseny állását. Nos, látható: a Szeged szurkolócsapata az NB I-es „szelídségi” rangsorban az utolsó előtti. Ők soha nem akartak benevezni jófiúsági vetélkedőbe. De nem is ez a nagy kérdés, hanem az: mi a fenét keres a pálya szélén a rendőr, vállán a puskával? Ja, hogy 1949-ben járunk…

Élelmesek, kerítéstámasztók

Jól van, nem csak nálunk, Ladányban vannak sóher focidrukkerek – írja két éve a neten az 1966-os fotót látva Hajdu Tibor. A kintről kukkolás oka azért nem csak a spórolás volt. Voltak persze, akiknek nem futotta focimeccsjegyre pár tízes (plusz egy bélás az Edzett ifjúságért mozgalom támogatására). De a legtöbbnek inkább kalandot jeentett; ha már úgyis bicajjal érkezett, mit bajlódjon bármivel, biciklilakatolás meg jegyért sorban állás, inkább kívül marad. És volt még egy sajátos ok. Ezt az ismert szegedi szurkolók egyikétől, Gyólai Ferenctől olvastam: „Még a 80-s években is ugyanígy nyomtuk ugyanitt! Régen több NB-s meccs volt Szegeden, SZEOL, Szegedi Dózsa, SZVSE, DÉLÉP, és ha rossz volt a játék, vagy kíváncsi volt valaki a másik meccs alakulására, akkor a bicajjal „körkapcsolásra” indult. – Na kérem, a mai szemmel nézve különös látvány humort is fakaszt! Zsoldos György is e szellemben teszi fel a kérdést: : Oké, de melyik nyerte a sárga trikót? Hegyesi István frappáns szót kreál: Kerítésbérlet. Hajdara István másokhoz hasonlóan emlékezik: Apám is járt ide támasztani a falat…

A legendás Baga emlékére

Ez egy jó három évtizedes történet. 1989 nyara, lezárult az NB II-es bajnokság. A Szeged SC a keleti csoportban második lett, osztályozót játszhat az élvonalban a 14. helyen végzett Vasassal. Az első, angyalföldi meccsen 1-1 lett az eredmény, így a szegedi találkozón a mieinknek egy gól nélküli döntetlen is elég. A 90. perben az állás éppen ez! És akkor Németh Lajos játékvezető vitatható döntést hoz: kezezés miatt a Vasasnak 11-est ítél. Gól. Kudarc. Hatalmas botrány, olyat még nem látott a stadion. A bíró csak hajnalban tudott kimenekülni. A legendás sportriporter, aki tavaly ment el örökre, a mindig száz fokon égő Bagaméry László sírt. És a 18 ezres közönségből még sokan…