Közélet

Közelharc tataibrikettért, bunyó a Tüzéptelepen

Közelharc tataibrikettért, bunyó a Tüzéptelepen

2021. november 28., vasárnap
Közelharc tataibrikettért, bunyó a Tüzéptelepen

Nem volt ritka az áruhiány akkortájt. De hazai szén a korábbi években is jobbára kapható volt, ezért lepődött meg az óvatlan ember. Amikor beköszöntött a fűtési szezon, s megjöttek a fagyos éjszakák, már pánikba estek sokan.

A városi lap néma

Nyugtató lett volna az őszinte szó, de ilyet az olvasók hiába vártak. A párt irányította újság nem közölhetett semmit a szénhiányról. Egy szakszervezetis vette a bátorságot, és kertelés nélkül leírta: az emberek tűrőképessége kritikus ponthoz érkezett. Csakhogy ez egy hangulatjelentés része volt, nem a nagyközönségnek szánták. A krízis felkészületlenül érte az embereket. Aztán ahogy híre ment, mindenki rohant volna. Hiába. A Tüzépnél tömegek várakoztak, sorszámért; na, ekkor előfordult, hogy a jobb pozícióért közelharc zajlott. Néha még ölre is mentek az ideges várakozók. Némelyikük orra bánta. De ez a kicsi „helyi érdekű széncsata” is hiábavaló volt sokszor: másnap jött a kijózanító pofon, megint kevés tüzelő érkezett, hamar elfogyott, még a sorszámosok mindegyikének se jutott.

A „begyűrűzés” átka

A nyolcvanas években mindegyre azt hallották az emberek a rádióból: mi jól meglennénk, csak hát az energiaárak begyűrűzése… A gazdasági bajok megviselték az exportra termelő és a világpiaci árzuhanásoknak kitett szegedi textilipart. A dráguló importanyagok miatt csapdahelyzetbe kerültek a nehézipari cégek is. Kiteljesedett a magyar gazdaság válsága. Egyre jött az álságos módon „árrendezésnek” hívott központi áremelés. Az elégedetlenség nőtt. A feszültségcsúcsot ’84 telén a tüzelőhiány hozta: a háztartások jó része szénfüggő volt. Aki tehette, olajkályhát vett – de a megnőtt igények miatt a fűtőolajellátás is akadozott. Az emberek egyre hangosabban szitkozódni kezdtek.

Szellem a palackból…

A keményvonalas helyi hatalom a teljes ellenőrzésre tett kísérletet. A gondolatrendőrség viszont már nem működött. Egymás után alakultak a politikai vitakörök, az egyetemi ifjúság mind aktívabb lett, nyíltságuk átragadt a civil szemlélődőkre. Egyre több tabut sikerült megtörni. A szabadszellemű értelmiségiek, Ilia Mihály, Péter László, Katona Tamás és mások köré csoportosulva kis szellemi műhelyek éledtek meg. A lengyelországi változás is erjesztően hatott az erős kapcsolatokat építő Szegeden. A fővárosi mintára alakult repülő egyetemek, a Dialógus békecsoport tevékenysége, a bölcsészkari Gondolat-Jel folyóirat vagy a szociológiai táborok kisugárzása – mindezek beépültek abba a folyamatba, ami 1989-90- hez vezetett. Ennek parányi, de valós eleme volt a ’84-es szénválság kiváltotta népi indulat.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.