Nem a legelső volt, de a legügyesebb: Pick Márk

Lehetséges, hogy ha Rolando Péter 1841-ben nem csak úgy mellékesen gyárt szalámit, s ha kitartóbb, ma ő lenne „a Pick”? Elég bizarr gondolat ez, de miért ne? Ám hogy ez a Rolando sokkal jobban szerette eredeti hivatását – olasz cinköntő volt –, a dolog eldőlt, maradt a kaptafánál. A dolgok alakulásában viszont nagy szerepe lett más olaszoknak.

Ma 177 éve, 1843. december 12-én Szegeden megszületett a cseh-morva-zsidó kereskedőcsalád legifjabb sarja, Pick Márk. Felnőve ősei foglalkozását követte: 1869-ben terményüzletet alapított. Jól ment a bolt, de hogy a holtidők is hozzanak hasznot, paprikaőrlő telepet, majd erre alapozva paprikakereskedést nyitott. Jó egy évtized múlva aztán új terepre merészkedett. Szalámi gyártására kért iparengedélyt.

És ez volt az a terület, ami olasz tapasztalatot igényelt. A már említett Rolando Péter, az első szegedi szalámikészítő a tudást maga hozta Itáliából, a hamarosan megjelenő követők pedig onnét hívtak szakembereket. Sertéshizlalók és kereskedők tucatjai fogtak bele, és Szeged szalámiközpont lett. De messze volt még a valódi nagyüzemi gyártás; ez később a Pick névvel fonódott egybe. A város élő hagyományának folytatója lett az első kísérletező, Márk, majd az ő gyártási-fűszerezési titkainak tudóiként az utódok.

A jelentős termelésfelfutás éve 1885, amikor már szárító és füstölő is üzemelt. A haszon évről évre nőtt, és lehetővé tette egy egész vagyon, 15 ezer korona „megmozdítását”. Ebből építtették fel az addig a belvárosban működött üzem utódját, a korszerű felső-tiszaparti gyárat. Ennek köszönhetően a XX. század elején egy évben már 300 tonna szalámi készült. Az alapító ekkor már nem élt, az ötven év sem adatott meg neki, 1892-ben örökre elment. Műve azonban virágzott, 1917-ben védjegyoltalmat kapott, s egyre csak hódított a világban mindenfelé.

Szeged hagyományrendjét és gazdaságát Pick Márk és utódai új fejezettel gazdagították.

(Kiemelt kép: Somogyi-könyvtár)