Karácsony napja – a csönd ideje

Szeged nagy tudósa, Bálint Sándor a híres „hármaskönyvében”, a három nagy egyházi ünnep szokásrendszerét taglaló művében megfogalmazza: ez a nap az otthon és család bensőséges ünnepe.

A nyugalmas, csöndes időtöltés jelképe a régi litkei palócok ehhez igazodó szokása: ők karácsony napján csak annyit jártak, amíg a templomba mentek, majd hazatértek. Aki e napon fölöslegesen járkált, annak mázsát, vagyis máktörő mozsarat kötöttek a hátára. A különös-játékos szokás szimbolikus intelem: a csönd, a nyugalom maga az ünnep méltósága. Ahogy Bálint Sándor írja: „Régivágású öregek az ételeket már előző nap elkészítették, a tüzet is úgy megrakták még éjféli mise körül, hogy arra se legyen gondjuk. Öreg bukovinai székelyek egyenesen bűnnek tartották az e napon való főzést. Amíg volt parasztkemence, előre jól befűtötték. Ebben melegítették az ételeket is.”

A szokásban kifejeződik a praktikum is: a fizikailag megterhelő ünnepi készülődés, na meg a szintén próbatételt jelentő nagy lakoma után kell a pihenés. Ehhez csönd kell, Charles Dickenstől tudjuk, csak ekkor telepszik meg a családban a különös kísértet: a szereteteszme. A brit klasszikus halhatatlan meseregénye, a Karácsonyi ének szívtelen vénembere, az uzsorás Scrooge álmot lát. Megjelenik előtte három fantom: a múlt, a jelen és a jövendő karácsonyainak egy-egy szelleme. A jóindulatú kísértetek végigvezetik az életén, megmutatják neki a jövőt is. Felnyitják a szemét. És bekövetkezik a csodás-mesés változás: szeretet költözik a már kihűlt szívbe.

A templomokban az ünnepi mise ma, a járvány-kényszerhelyzetben sok helyütt csak a papi asszisztencia jelenlétében, hívek nélkül zajlik. Az otthon maradtaknak, s persze mindenki másnak ajánlom a születéslegenda festményábrázolásai közül az egyik legnemesebbet: az iskolateremtő Caravaggio művét, amelynek címe Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel. És hozzá Dickens szavait. Meseregénye első magyar fordítása Karácson-éj címmel, Kísértetes beszély alcímmel jelent meg, az írónak a szeretetre utaló ajánlásával: „Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!”