A decemberi szél és a nagy titok

Túljutottunk végre az év legsötétebb napján. A téli napforduló – a régi szegediek szavával: napfordulat – kurtítani kezdi az éjszaka perceit, s törvényszerűen dúsítani a nappaliakat, mert egy másodperc sem kallódhat el. Szóval kifelé lábalunk a depressziót hozó időszakból. Csak hát nagyon lassan…

Tegnap, a csillagászati tél kezdőnapján egy különleges ajándékot kaptunk (volna). Ha nem borított volna be mindent a köd. E jeles napon jött az égi tünemény, a közkeletűen betlehemi csillagnak nevezett jelenség: a Naprendszer két óriása, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása. Nem adódott meg a szerencse: Dsida Jenő December-versével „A horizont ködökbe vesző” volt. Napnyugta után kicsivel, 5 óra és negyed 6 között lehetett volna esélyünk, de nem lett. Aztán ma hajnali 5 tájban ismétlődött, ám megint csak sejteni lehetett valamit a vastag ködfelhő mögött.

Mégis, ki látta, s ki örökítette meg? Hát, például a Dsida-szellemiséget hordozó szenterzsébeti lelkész, kis túlzással a költő majdnem-földije, Kincses Kálmán. Viszont neki is a székelyek ikonikus hegyére, a Madarasi Hargitára kellett kapaszkodnia ehhez. Aztán láthatta a római Julian Adrian is, neki ugyancsak föl kellett mennie valami magasabbra. Például Róma hét hegyének (na jó, szerényen: dombjának) egyikére. Fölment, s fotózott. Ahogy ezt ették mások Floridában vagy a francia Riviérán.

Amit megörökítettek, legutóbb nyolc évszázada, pontosan 794 éve volt látható. És újabb évszázadok kellenek a következőig. Kisebb csoda ez az együttállás: mert míg Földünk egy év alatt tesz meg egy kört az égi útján, addig a két bolygógigásznak sokkal több kell. A Jupiter 12, a Szaturnusz 30 év alatti teszi ugyanezt. A négy évszázada élt csillagász zseni, Kepler számolta ki, hogy Jézus születésekor is ez az égi jelenség adódhatott. S az már egy XX. századi jezsuita tudós, Teres Ágoston teóriája, hogy a perzsa papi kaszt tagjai, a mágusok képesek voltak kiszámolni ennek idejét, s ezért indultak el a születendő Messiás köszöntésére. Így volt, vagy sem? Ezt Máté evangéliuma mondja, s az ősi legendavilág rejti. Megint csak Dsida Jenőt idézve: a decemberi szél „nagy titokról halkan /meséket mesél”.