Új lapcím, új hang – 1956 novembere

„Találtatott egy gyermek mackóruha.”

A forradalmi napok újságjából való ez a mondat. A Délmagyarországot ’56 novemberében felváltó Szeged Népe egyik hasábján olvashatni. Amúgy privát hirdetés, így folytatódik: Igazolt tulajdonosa átveheti, Osztrovszky u. 25. szám, Zalahegyi.

Eufórikus, felkavaró, olykor végletekig zaklatott és félelmetes napok sűrűjében született meg ez a kicsike hirdetés, pénzért fogadja be az ilyet egy újság, és Zalahegyi úr (vagy asszony) nem sajnálta az időt, a pénzt arra, hogy megjelenhessék. Átérezték annak baját, aki elvesztette. Bizonyosan sírással járt a dolog. Az ötvenes években egy jobb kinézetű mackónadrág árfolyama magas volt. És nem mindenkinek adatott meg, bár a gyerekvilág népviseletének számított.

Nem gondolom, hogy forradalmi változás kellett egy ilyen, a Zalahegyiék gyakorolta szép gesztushoz. De szimbolikus tartalmat kapott az új idők új napilapjában. Amely lapnak – a város forradalmi nemzeti bizottsága újságjának – köszönhette az olvasóközönség, hogy mindenszentek ünnepe újra a közbeszéd része lett: az effajta „klerikális ceremóniák” sokévi negligálása után a Szeged Népe méltón megemlékezett a szakrális napról. És ugyanaznap címoldalon számolt be az újság arról, hogy katonai gyászpompával eltemették a forradalom szegedi áldozatát, a Takaréktár utcai sortűzben halálos sebet kapott Schvartz Lajos ifjúmunkást. Érzelmes nekrológ búcsúztatta a tragikus sorsú fiatalt.

A másnapi, 2-ai lapszám érzelmileg legfontosabb jegyzete a kegyelet jegyében íródott: a halottak napján a már elmentek tiszteletéről, örökségük továbbviteléről szólt a veretes szövegű tárcariport. A közélet dolgai közt hangsúlyos volt a szolidaritás többféle kifejezése: tudósítás a pesti forradalmi erők mindennapjairól, segélyakciók szervezéséről – ezek közt a városi nyomda gyűjtéséről, a szentmihálytelekiek négy teherautónyi élelmiszeradományáról, a harcokban kárt szenvedettek szövetkezeti pénzalapjáról.

A nap legfontosabb híre egyébként a címoldalon áll: a nemzeti kormány kinyilvánította az ország semlegességét, és a négy nagyhatalom segítségét kéri ennek érvényesítéséhez. Az utolsó oldalon pedig: megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok kivonására az országból.