Az Emlékpont történésze tartott előadást a Magyar Patrióták Közösségének konferenciáján

A tudományos tanácskozáson tartott előadásában a szakember az 1919-es román tömeggyilkosságokat ismertette. Elmondta, hogy a román hadsereg előőrsei már 1918. november 12-én átlépték a magyar határt, majd november 13-tól kezdve már a belgrádi katonai konvenció rendelkezéseire hivatkozva először a Maros mentén húzódó demarkációs vonalig nyomultak, ám francia jóváhagyással folytatták az előretörést, egészen a történeti Erdély határáig. A megszállt területen, a magyarok-lakta településeken általános volt a rekvirálás, fosztogatás és a lakosok megismerték a hírhedett román büntetést: a huszonöt botütést.

Az első tömeggyilkosságra Köröstárkányban került sor 1919. április 19-én, nagyszombaton. A román hadsereg támogatásával a környékbeli román falvak lakossága rátámadt a színmagyar falura és összesen 91 lakost – kisgyerektől az aggastyánig – mészároltak le, a szomszédos Kisnyégerfalván pedig 17 áldozata volt az öldöklésnek.

Az Alföldre kijutó román hadsereg több településen hajtott végre tömegvérengzést, így Békésen 11 lakost végeztek ki. A rekvirálások miatt fellázadt Apátfalván június 24-én 44 helybelit mészároltak le, míg 21-en később a bántalmazások során szerzett sebesüléseik miatt haltak meg.

Hódmezővásárhelyen egy, a megszálló román hadsereghez csapódó nemzetáruló kalandor, bizonyos Berényi László vezetésével a román katonaság 56 személyt végzett ki, később a lakosság felháborodása miatt a román parancsnok Berényit is kivégeztette.

A Vörös Hadsereg (sikertelen) tiszai offenzívájával összefüggésben máshol is történtek gyilkosságok. Szentesen mintegy tucatnyi lakost gyilkoltak le, köztük egy káplánt is, Mindszenten kilenc áldozata volt a román bosszúnak. A Szolnok megyei Mesterszálláson 20, Fegyverneken pedig 49 parasztot gyilkoltak le, köztük egy kétéves kisgyermeket és 70 éves idős embert. További kutatások kellenek még ahhoz – fogalmazott Vincze Gábor –, hogy összesíteni lehessen, hogy hány ártatlan, fegyvertelen civil vált a román megszállásnak az áldozatává.

A kecskeméti konferencián Raffay Ernő az első világháború előzményeiről és egyes szabadkőműves páholyok aknamunkájáról, míg Dévavári Zoltán a Délvidék 1918-as szerb megszállásáról, Babucs Zoltán hadtörténész Észak-Erdély visszatéréséről és az 1941-es délvidéki bevonulásról tartott előadást, Domonkos László író, történész a Rongyos Gárda szerepét mutatta be, majd Boros László kárpátaljai doktorandusz a karantén miatt videóban tartott előadásában egy 1939-es magyar–cseh határincidensről, a vízkereszti munkácsi „csata" történetét ismertette.

(Forrás: Emlékpont)