Benedek, a leghíresebb középkori tanító

Nursiából indult az ifjú, aki másfél évezred múltán Európa védőszentje lesz… Várkonyi Balázs írása.

A Krisztus utáni V. évszázad végét írták. A helyszín Közép-Itália, Nursia tartomány. Itt él egy kisember, nemesi család sarja, Benedictus. Felmenői hagyományrendje szerint neki is tanult emberré kell válnia, ezért Rómába küldik; de mert valójában még gyerekember, dajkáját rendelik mellé kísérőül.

Ismerkedik a várossal s a tanítóműhellyel, ahol a szabad tudományok mesterévé kellene válnia… De szülei sokáig dédelgetett álma hamarosan itt, ezen a ponton szakadozik szerteszét. Annak a meghittségnek, tisztaságnak ugyanis, ami gyermekkora nursiai világában körülvette, Rómában nyoma sincs. Ellenkezőleg: romlott, bűnös várost lát. A világi hívságok taszítják, megcsömörlik. Hogy Istennek szentelhesse életét, Enfidében egy papi közösséghez csatlakozik. Szolgál és tanul. Ám amikor egy csodatétele fölhívja rá sokak figyelmét, hogy kerülje a zajt, kézbe veszi a vándorbotját: a hegyekbe vonul, hogy remeteként éljen. Biztonságosnak tűnő helyet keres, ahol az emberek elől elvonulva meghúzhatja magát. Egy hegyoldalban alkalmas barlangot lel. Bevackol.

Új otthona védett hely, rejtett ösvény vezet oda, tüskös bokrok ölelik körül, nem kell tartania váratlan jövevénytől. A közeli forrás ad vizet. Élelme még kitart. Igaz, fogytán, és nem készült fel még kellően a nomád életre. Ám szerencse kíséri: a hegyen jóval föntebb, egy monostorban él szerzetestársa, Romanus, aki ellátja őt mindazzal, ami a túléléshez kell. És mert a monostortól nem vezet út a lenti remetelakhoz, ezért kötélen ereszti le neki a kenyeret s ezt-azt.

Három év telik el, magányban, elmélkedéssel, az új szerzetesrend alapításának tervezésével. Aztán amikor elérkezettnek látja az időt, Nursiai Benedek felkerekedik, Dél-Itáliába megy, társakat gyűjt – nem nehéz, mert híre megelőzi. Az emberek közt terjed, hogy milyen bölcs tanítóra leltek, egyre több követője van, szelleme széles körben hatni kezd. Évek verejtékes munkájával Monte Cassino hegyén közössége felépíti a bencések anyakolostorát. Ez idestova másfél évezrede a Szent Benedek Rend spirituális központja. Újabb és újabb monostorokat alapít, szerzetesek sokaságát oktatja, a tudást továbbadni küldi őket a kontinens minden zugába. A tanító szerzetesrend szellemi műhelyei idővel behálózzák egész Európát. Benedek főapát megalkotja híres Reguláját, a bencések szigorú életvezetőjét, amelyet később Nagy Szent Gergely pápa kötelezővé tesz az összes szerzetesrend és az egész egyház számára.

Az ember, a tanító, a rendalapító szolgálata 547-ben véget ért. Tanítványai sokasága búcsúztatta el a földi világtól. VI. Pál pápa 1964-ben Nursiai Szent Benedeket, a nyugati szerzetesség atyját, az európai szellemiség terjesztőjét kivételes érdemei okán a kontinens védőszentjévé nyilvánította.