Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: A világ újraosztása zajlik, Magyarország felkészült +videó
Ez volt a hír 2008-ban: a baloldali ármány és a polgári fordulat
Botka László egyetlen cinikus félmondattal árulta el saját szövetségesét. Így váltott igazgatót Szegedi Nemzeti Színház.
A 2008-as szegedi színházigazgató-választás nem csupán a kultúrharc egyik állomása volt, hanem a baloldali képmutatás iskolapéldája. Miközben a jobboldali többség a Szegedi Nemzeti Színház élén a nemzeti értékek érvényesítését sürgette, Botka László polgármester egyetlen cinikus félmondattal döfte hátba saját politikai holdudvarának emblematikus figuráját.
A Szegedi Nemzeti Színház és a nemzeti igény
A 2000-es évek közepére Szegeden sajátos politikai patthelyzet alakult ki. Bár a polgármesteri székben a szocialista Botka László ült, a közgyűlésben 2006 után a polgári oldal, a Fidesz-KDNP szerzett többséget. A jobboldal joggal érezte úgy, hogy a Tisza-parti teátrum az SZDSZ-es balliberális értelmiség hitbizományává vált, ahol a nemzeti és konzervatív értékek háttérbe szorultak a liberális kísérletezés mögött.
A polgári oldal nem rejtette véka alá:
a Szegedi Nemzeti Színház élére olyan vezetőt akartak, aki szakít a Székhelyi-féle balliberális iránnyal, és visszavezeti az intézményt a polgári hagyományokhoz.
A konfliktus tehát elkerülhetetlen volt, ám a végkifejletet a baloldal belső árulása döntötte el.
A Botka-taktika
A baloldali legendárium szeret úgy emlékezni 2008-ra, mint a "szakma és a politika" összecsapására, ahol a gonosz jobboldal elüldözte a sikeres igazgatót. Az igazság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb a baloldal számára. Botka László ugyanis pontosan tudta, hogy kisebbségben van a közgyűlésben, így ahelyett, hogy beleállt volna a küzdelembe, a menekülőutat választotta.
A döntő pillanatban, a Gregor József-emlékkiállításon hangzott el a polgármester hírhedt mondata: "Új műsorhoz új férfi kell". Ez az üzenet egyértelmű volt. Székhelyi József, a dörzsölt színész-direktor azonnal vette a lapot: nemcsak az ellenzék, de saját politikai hátországa, a Városháza ura is kihátrált mögüle.
Botka ezzel a félreérthetőnek szánt, de valójában kristálytiszta üzenettel jelezte: nem fog harcolni érte.
Székhelyi visszalépése nem a jobboldali nyomás, hanem a baloldali cserbenhagyás következménye volt.
A baloldali krokodilkönnyek
Miután Székhelyi – érezve, hogy "színházeszménye a köztársaságnak terhére van" – önként távozott a pástról, a jobboldal érvényesíthette akaratát, és a nemzeti-polgári értékrendet képviselő Gyüdi Sándort emelte a színház élére. Ezzel megkezdődhetett a Szegedi Nemzeti Színház és a szimfonikusok érdemi integrációja, a "Szegedi Modell" kiépítése.
A történet legcinikusabb fordulata azonban csak ezután következett. Botka László, aki korábban finoman "elengedte Székhelyi kezét", a döntés után azonnal köpönyeget fordított. Hirtelen a szakmaiság lánglelkű védelmezőjévé vált, a Székhelyi-éra számaival dobálózott, és politikai tisztogatással vádolta a jobboldalt.
A 2008-as események mementóként szolgálnak:
Szegeden a baloldal számára az emberi és szakmai lojalitás addig tart, amíg a politikai érdek úgy kívánja. A jobboldal nyílt sisakkal küzdött az értékeiért, a baloldal viszont hátulról támadt – a sajátjaira.
További híreink:
