Kihasználatlanul romlik a Partfürdő a város szívében

11 hektáron, a szegediek szeme láttára romlik a Partfürdő állapota. Három medencéből csupán kettőben van víz, az úszómedence falán csík jelzi, valamikor félig megtelt. Kedden, kora délután a fürdő nagy medencéjében mindössze heten tartózkodtak a tűző nap ellenére.

Áldatlan állapotokra leltünk, amikor májusban a Partfürdőn jártunk. A majálisi nyitányon furcsálltuk, hogy a Tisza Gyöngye felől lakattal lezárt kapu fogadott bennünket, habár akkor az időjárás miatt nem is lehetett számítani arra, hogy bárki a folyóparton áztassa magát.

A szabadstrandhoz vezető kapu továbbra is zárva, a fürdőzésre biztosított partszakaszon pedig gaz és egy kifeszített, elkerítő szalag teszi negatív értelemben látványossá a területet, miközben a túlpartról a megújuló Móra Ferenc Múzeumot és a Szegedi Nemzeti Színház tetejét látni. Mögötte a röplabdapályát benőtte a gyom, mellette pedig a focipályán két, raklapokból összetákolt kapuval várja a szabadstrand azokat a strandfocisokat, akik gazos homokban rúgnák a bőrt.

Délután kettőkor, 26 fokban csak heten fürdőztek a nagymedencében, körülötte pedig helyenként még mindig látszik a nyoma a félkész sétányfelújításnak. A készülő vízibenzinkúthoz vezető sétányt már hetekkel ezelőtt befejezték, de mellette térdig érő gaz rondít bele a kilátásba. Vissza a nagymedencéhez: a közeli illemhelyiségben mintha megállt volna az idő, piszoár helyett csempével burkolt, közös pisilőhelyen végezhetik el a strandolók kisebb dolgukat. A Tisza Gyöngyéhez közel műanyag csövek hevernek egy halomra egy bokor alatt, a félkész sétányt pedig térkőből összeállított rögtönzött kerítés zárja el a gyalogosoktól.

A közeli büfésoron egy bódé sincs nyitva, a medencében hűsölő hét fő nem termeli a bevételt nekik. Néhány kempingező lakókocsival érkezett: a gaz mellett parkoló, komfortos járműveken holland és román rendszám – előbbinél két, az árnyékban elhelyezett kerékpár erősít rá a sztereotípiára.