Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor: Csak a nemzeti kormány garantálhatja a békét!
Amikor karácsony előtt lángba borult az ég Szeged mellett
Békés karácsony helyett hatalmas robbanás rázta meg Szeged határát. A térségben soha nem látott méretű olajkatasztrófa vette kezdetét.
1968. december 19-én, egy békésnek ígérkező csütörtök reggelen soha nem látott erejű robbanás rázta meg Szeged határát, amikor az algyői 168-as kút váratlanul kitört. A békés karácsonyi készülődés helyett a térség történetének legsúlyosabb ipari balesete, egy hatalmas olajkatasztrófa vette kezdetét, amely hetekre lángba borította az eget a Tisza közelében.
Másodpercek alatt bekövetkezett az olajkatasztrófa
Aznap reggel a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat munkatársai a szokásos rutin szerint vették fel a munkát, nem sejtve, hogy negyed órával később elszabadul a pokol. A műszaki hiba 8 óra 20 perckor következett be:
a béléscső tolózárja leszakadt, és a mélyből több mint 100 atmoszférás nyomással feltörő szénhidrogén azonnal lángra kapott. A pusztítás erejét jól mutatja, hogy a fúrótorony masszív acélszerkezete mindössze harminc perc alatt izzott fel és roskadt magába, elzárva a kút száját.
A balesetben Veinhoffer Ferenc fúrómester és Dávid László olajmunkás szenvedett gázmérgezést, őket a mentők azonnal kórházba szállították.
Emberfeletti küzdelem
Szeged közvetlen szomszédságában felcsapó, nyolcvanméteres lángoszlopot a városból is látni lehetett, a robaj pedig messzire hallatszott az Alföld síkján. A helyszínre érkező egységek hamar felismerték: a hagyományos módszerek itt csődöt mondanak. Negyven vízsugár, valamint a legmodernebb por- és vízágyúk sem bírtak a természeti erőkkel. A helyzet súlyosságát és a dél-alföldi régió kitettségét mutatta, hogy végül egy speciális, repülőgépmotorból átalakított tűzoltógépet kellett bevetni a lángok megfékezésére.
Bár a tüzet sikerült elfojtani, az igazi veszély csak ekkor kezdődött: a gáz és az olaj továbbra is kontrollálatlanul ömlött a felszínre.
Karácsony helyett gázfelhő és fagyos küzdelem
Miközben a szegedi családok az ünnepi asztalhoz készülődtek, az algyői mezőn háromszáz ember – olajbányászok, katonák és tűzoltók – vívta élethalálharcát a fagyban. A tét óriási volt: naponta egymillió köbméter gáz és ezer köbméter olaj veszett kárba, miközben a robbanásveszély állandósult. Az algyői olajmező ezen szakasza hetekig egy háborús övezetre emlékeztetett, ahol olajtengert kellett elcsatornázni és roncsokat bontani.
A megoldást végül egy merész műszaki bravúr hozta el: egy félkilós torpedót juttattak 1910 méteres mélységbe, amelynek felrobbantásával sikerült elfojtani a kutat.
Ez az esemény nemcsak ipartörténeti, hanem társadalmi szempontból is fordulópontot jelentett. Ez volt az első alkalom, hogy a közvélemény – ha nem is azonnal, de – részletesebben értesülhetett egy ekkora volumenű hazai ipari balesetről. Az 1968-as események örökre beírták magukat a helyi köztudatba, és megalapozták a magyar bányamentők legendáját, akiknek szakértelme nélkül a katasztrófa következményei beláthatatlanok lettek volna a környék élővilágára és lakosságára nézve.
További híreink:
