Múltidéző 10. rész: A szegedi paneldzsungelek keletkezése

Idén ünnepli 50. születésnapját a Tarján lakótelep, amely a '70-es években a négy- és tízemeletes paneljeivel felváltotta Szeged külvárosának falusias jellegű arculatát.

A Tolnay-interjú származási helye: "Tóth Marcell: Tarján tanúi - a külvárosi paradicsomtól a panelmennyországig" című írása (Szeged, 2018/10, 27. o.)" A tarjáni paneldzsungel

A tarjáni lakótelepet 1965-ben kezdték építeni, az első téglablokkos épületeket a Csörlő, majd az Olajos utcában adták át 1968-ban. Az indulás után rövid időn belül kiderült, hogy a téglablokkos megoldással lassú lesz a tempó, ezért áttértek az olcsóbb, panelszerkezetű módszerre.

(Fotó: Szeged régen Facebook-oldal.)

A Tarján városrészben hét ütemben összesen 7231 lakás épült. Ezek a lakások négy-, valamint tízemeletes épületekben helyezkednek el. Az új lakótelep tízezrek számára adott új otthont, igaz, a városrész infrastruktúrája és a panelházak minősége hagyott némi kívánni valót maga után. – Két szobát kaptunk, nem járt több. Még a bútoraink sem fértek be az ajtón, a foteleket kötéllel húztuk fel az erkélyre. Járda nem volt, csak hatalmas sár. Rengeteget kellett javítani a házakat, kész katasztrófa volt. A normális világból kimentünk az úgynevezett modernbe – mesélte Tolnay József Olajos utcai lakos a Szeged című folyóiratnak. https://www.youtube.com/watch?v=5xns2d5-krI Tarjánban az induláskor lakásonként átlagban négy főt számítottak, így az harmincezer ember számára adott otthont. Ma már a statisztika lakásonként 2,8 emberrel számol – Tarján esetében ez ma már csak 2,2 fő –, ami az egy főre eső lakáson belüli tér növekedését jelenti. "Amikor költöztünk, akkor maga volt a csoda. Egy új lakás, modern fürdővel, konyhával. Az évek során persze egyre romlott az állapota, előjöttek a rejtett hibák. Nekünk már jó lesz ez a férjemmel, de abban biztos vagyok, hogy a gyerekeinknek ez már nem felelne meg. Meg is értem, mert eljárt felette az idő, felújítani meg csak korlátozottan és nagyon drágán lehet. De szidni nem szeretném, mert még emlékszem milyen volt amikor először átléptem a küszöböt és igazi családdá is ebben a lakásban váltunk."- mondta Kecskeméti Ferencné, aki elsők között költözött a Budapesti körútra a hetvenes években és azóta is ott lakik. A városrészt Szeged harmadik körútjának a Budapesti körút nevű szakasza szeli át, mellette található a 2500 köbméter víz befogadására alkalmas 61 m magas „galléros” víztorony, amely 1972 óta a buszvégállomással a városrész közepét képezi.

A Budapesti Krt, háttérben a városrész központjaként szolgáló Tarján víztorony. (Fotó: Szeged régen Facebook-oldal.)Tervezési hiányosság

A lakótelep tervezői a meleg kivédésére különleges szigetelésre, vagy klímák beszerelésére nem gondoltak, így a délre tájolt lakásokban a napfény városában nyáron elviselhetetlen a meleg.

Makkosháza, az új lakótelep

Tarján és Tabán lakásszáma nem volt elegendő az 1970-es években gyorsan növekvő lakosság számára, ezért tovább folytatódott a lakásépítési program a kialakuló harmadik körút két oldalán, a József Attila sugárúttól a Kossuth Lajos sugárútig. Makkosházán 3363 lakás épült fel, míg Újrókuson 4774. Az összesen 8137 lakásban több mint 30 ezer ember fért el, tehát Tarjánnal együtt az új városrészek átlagokkal számolva 60 ezer embernek adtak új otthont.

A Vér(es) tó

Egykor Vöröskereszt-tónak is hívták a Vértót – nevét a közelben felállított, vörösre festett kereszt adta.

A mai elnevezés oka, hogy a régi, a Damjanich utca és a Szatymazi utca sarkán állt vágóhídról ide folyt állatvér befestette a tó vizét.

A lakótelepek panelházai északkelettől északnyugatig karéjozzák a várost, lassan felújításra szorulnak. Felépítésük után sok tízezer embernek adtak otthont, és megjelenésükkel eltűnt a városnak egy falusias, infrastruktúrával gyengén ellátott, földszintes házakkal beépített része. Forrás:Blazovich László – Szegedi rövid története,

Délmagyarország -Gyümölcsösöket és magánházakat váltott fel a panelrengeteg: 50 éve költöztek az első lakók Tarjánba.