Ember és trolibusz különleges kapcsolata

Szeged nosztalgiajáratai előbukkantak a garázsaikból május közepén. Bizonyára kevesen tudják, hogy az 505-ös pályaszámú Ikarus trolibusznak különleges története van, ugyanis egy hajszál választotta el a járművet a leselejtezéstől, mára viszont már az SZKT egyik féltve őrzött kincsévé vált. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak Dénes Balázsnak, kinek az élete elválaszthatatlan részévé vált a legendás 505-ös.

- Kezdjük a legelején: mikor váltál a közlekedés szerelmesévé?

- Gyerekkoromban a Csongrádi sugárút végén laktunk, a két trolibusz végállomás között félúton. Már akkor nagy csodálattal figyeltem az arra járó Ziukat, és mivel akkoriban nem volt autónk, így legtöbbször az orosz trolikat, ritkábban a prototípus csuklós Ikarusokat használva jártam a városba. Az egyik utazásom során elhatároztam, hogy felnőttként majd a közlekedéssel fogok foglalkozni.

- A legtöbb közlekedés iránt elkötelezett ember legalább annyira rajong a trolikért, mint a villamosokért vagy a vonatokért, esetleg a buszokért. Téged miért pont a trolibuszok világa ejtett rabul?

- A karrierem kezdetén - amikor végállomás indítóként dolgoztam -, az akkori főnököm a Hont Ferenc utcai állomásra vezényelt. Nem sokkal utána jött egy lehetőség, hogy járművezetői vizsgát tehetek, és akkor kellett döntenem, hogy a trolit vagy a villamost választom. Akkoriban a villamos még közelebb állt a szívemhez, de mivel troli végállomáson dolgoztam, úgy éreztem, hogy a trolibusz vezetői engedélynek nagyobb hasznát venném.

A szegedi tömegközlekedés történelmében összesen tizenkét Ikarus 280-as troli teljesített szolgálatot, ezek közül négy a széria különböző prototípusa volt, míg kettőt Eberswaldéból vásárolt az SZKT használtan. Az 1991 és 1993 között érkezett hat Ikarus 280-ast ZiU 9-es trolikból származó elektronikával látták el. Ma már csak az 502-es valamint az 505-ös pályaszámú Ikarusok szolgálják a szegedi tömegközlekedést, igaz egyik sem közlekedik menetrend szerint.

- Ha másként döntöttél volna, akkor könnyen lehet, hogy ma már nem büszkélkedhetne Szeged egy Ziu-hajtású Ikarus trolival.

- Igen, talán a sors akarta így. Akkoriban csak másodállásban voltam trolivezető, így nem volt „saját” trolibuszom. Az 505-ös akkor már főképp csak tartalék troli volt, amit általában a beugró kocsivezetők kaptak meg, így nyílt számomra is lehetőség, hogy megismerkedjek azzal a járművel, ami később az életem meghatározó részévé vált. Eleinte kicsit ódzkodtam tőle, mert ahogy említetted Ziu 9-es elektromos berendezésekkel van felszerelve, így nem olyan kifinomult szerkezet, mint egy Skoda, de kis idő után valahogy ráéreztem az ízére. Még a többi Ikarushoz képest is különleges vezetési technikát igényel és ez megtetszett benne.

Dénes Balázs életének elválaszthatatlan részévé vált az 505-ös Ikarus.

- Ezt követően a neved gyakorlatilag egybeforrt az 505-ös Ikaruséval, hogyan sikerült megmentened a járművet a leselejtezéstől?

- 2003-tól kezdődően, a Skodák térnyerésével folyamatosan háttérbe szorultak az Ikarusok, ráadásul az akkori igazgató nem rajongott az utóbbiakért – folyamatosan selejtezésre kerültek a magyar trolik vázproblémákra való hivatkozással. 2007-ben az 505-öst is félre állították, de valamilyen oknál fogva mégsem selejtezték. Az igazgatónak elkezdtem rágni a fülét, hogy legalább ezt az egyet – ha már addigra az Ikarusok nagy részét leselejtezték – tartsák meg és próbálják nosztalgia járatként visszahozni a forgalomba. Erre nagyon jó okot szolgáltatott a villamosos nagyprojekt 2008 tájékán, ugyanis különböző forgalmi szabályozások miatt, úgy alakult, hogy a 8-as troli vonalán - ahol akkoriban csak pótló buszok jártak - ismét trolibuszok bevetését szorgalmazta az SZKT. Ezzel egyidőben volt egy konferencia, ahol egy beszélgetés során realizálódott, hogy az 505-ös ismét forgalomba áll, ám mielőtt ez megtörténne, kap egy kisebb ráncfelvarrást. Még ezen a megbeszélésen felvetettem, hogy legyen újból piros színű a jármű. Szerencsére vevők voltak az ötletemre, így ismét eredeti köntösében rótta Szeged utcáit az 505-ös.

Soha nem felejtem el, hogy a sok zöld-fehér troli közt, mekkora feltűnést keltett a piros Ikarus, óriási élmény volt látni az embereket, akik felkapták a fejüket a nosztalgia járat láttán. Kezdetben csak a fényezése nyerte vissza eredeti állapotát, 2014-ben azonban egy átfogó felújítást végeztek rajta, mely során a gyártáskori állapotokat állították helyre.

Ki kell emelnem Nemes László, akkori igazgatóhelyettes, valamint a műszaki főmérnök, Török Miklós nevét, ugyanis nélkülük nem valósulhatott volna meg a korszerűsítés.

- Idén lesz 26 éves a jármű, ami azért a trolibuszoknál már matuzsálemi életkornak számít. Szerinted meddig láthatjuk még Szeged utcáin az 505-öst?

- Nem gondolnám, hogy ez a trolibusz a selejtezés sorsára jutna a közeljövőben. A legutóbbi felújításkor kifogástalan munkát végeztek a szakemberek, és tudtommal jelenleg is kiváló műszaki állapotban van a jármű. Az elektromos berendezések ugyan elromolhatnak az évek során, de azokat bármikor ki lehet javítani. Bízom benne, hogy még hosszú éveken át fogja színesíteni a szegedi városképet az 505-ös Ikarus.