Stefka ’56-os filmje a forradalmat és a megtorlást mutatja be

A „Nem vallott, eltemetve” producere és rendezője Stefka István, forgatókönyvírója, dramaturgja Csurka Dóra. A Dózsa László ’56-os történetét elmesélő alkotás, elsősorban a bemutatott által elbeszélt történetre épül, s nem levéltári dokumentumokra.

A hódmezővásárhelyi Emlékpontban vetítették le a

Dózsa László

színművész 1956-os történetét bemutató, a forradalom 60. évfordulójára elkészült alkotást. A rendezvényen részt vett

Stefka István

és

Csurka Dóra

is. „Nagyon erős, megrázó története volt. 14 évesen belekeveredett a harcokba. Nyolc napig haza sem megy, az egyik gócpontot, a Magyar Divatcsarnokot védte. Története filmvászonra kívánkozott, mutatja nemcsak a forradalom, hanem a megtorlások időszakát is” – fogalmazott Csurka Dóra. A forgatókönyvíró idézte Dózsát, aki arról számolt be, hogy miután az oroszok elfogták őt és mintegy 30 társát, egy sortűzben kivégezték őket. A szovjetek a biztonság kedvéért tojásgránátokat dobáltak a holttestekre, amelynek repeszei eltalálták és több szilánk a tarkójába fúródott. A színész elmondása szerint Szövetség utcai kórházba vitték civilek, innen nem sokkal később az ÁVH áthurcolta a Mosonyi úti rabkórházba, ahol kivégzések zajlottak. A kihallgatás során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a klinikai halál állapotába került. „A kihallgatási jegyzőkönyvbe azt írták, ’Nem vallott, eltemetve’, erről kapta a film is a címét” – mondta Csurka Dóra. Dózsa visszaemlékezéseiben azt írja, egy tömegsírba került, az egyik jólelkű sírásó észrevette, hogy mozog és megmentette az élve eltemetéstől. „A Szabolcs utcai kórházban egy nyolc órás műtéttel mentették meg az életét. Ezután őt még hosszú évekig bújtatni kell” – zárta a történetet a dramaturg. Kérdésünkre kifejtette, nem találtak levéltári dokumentumokat Dózsa László történetéről. „Rejtve maradt a személyazonossága, ezért is tudta megúszni. A vallatási jegyzőkönyvet megsemmisítették, így az ő személyes elmesélése alapján rekonstruáltuk a történéseket. Azonban a külsérelmi nyomok megvannak, a szilánkokat a fejéből az életmentő műtét során sem voltak képesek kiszedni, ezek tapinthatóak, a bal fülére megsüketült” – magyarázta a forgatókönyvíró, aki szerint nem tagadható, hogy Dózsa László tevőlegesen, fegyveresen is részt vett a szabadságharcban. Elárulta, pozitív visszajelzéseket kaptak az alkotásról, ahogy a másik évfordulóra készült filmjükről, a Fehérballonosról, amely a forradalom egyik ikonikus képén szereplő forradalmárról szól, aki a Parlament előtt egy tankon a magyar zászlót tartja. Céljuk, hogy a jövőben újabb ’56-osok emlékét őrizzék meg a filmvásznon. Nyitókép: archív fotó Galéria: Gémes Sándor