Botka még a saját szavának sem hisz

Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a hétvégén nagyszabásúnak szánt beszédet mondott a párt választmányi ülésén, amit az ATV is közvetített, de az elég hamar világossá vált, hogy hiába tartozik szorosan a szakmájához az emberek meggyőzése, ez nem igazán sikerül neki. A Jégtörő blog öt pontban szedte össze, hogy miért nem.

A nyilvános beszéd tanulható, de senkitől sem elvárt, hogy magától értsen hozzá, ám az egyik legfontosabb dolog egy ilyen "szereplés" alkalmával, hogy az illető felkészüljön, mert a felkészültség hiányát nehezen lehet takargatni. Botka László az MSZP választmányi ülésén tartott beszédében számos kommunikációs hibát vétett, amelyet

a Jégtörő blog öt pontban szedett össze

. Botka már akkor hibázott, amikor nem a protokollnak megfelelő módon öltözött fel a "produkcióhoz", ám ettől sokkal nagyobb problémát okozott neki a szocialista nagy színpad terhe. Politikusi rutin ide, vagy oda, beszéde első három és fél percét nem a beszélő állvány mögött, hanem a közönséggel szemben, idegesen sétálgatva töltötte. Egy nagydarab pali ténfergett a pulpituson remegő kézzel, miközben olvasott a papírjából, mert magától azt sem tudta, mit kellene mondania. Nem készült és nem készítették fel. A fel-alá sétálás béna, a remegő kéz szintén, amit a kezében gyűrődő köteg papír csak még inkább kihangsúlyozott. S ha már az olvasást említettük, Botka a beszéd első három és fél, sétálgatós percében huszonnyolc alkalommal nézett rá a papírhalmazra, gyakran a legfontosabb pillanatokban, amikor a kulcsüzenetet szerette volna továbbítani. A Jégtörő blog

joggal teszi fel a kérdést

: ha el kell olvasnia, hogy miben hisz (jelen esetben az együttműködés és a szövetség illúziójáról beszélünk), tehát szemmel láthatóan bizonytalan, akkor hogyan várhatja el a potenciális szavazóbázisától, párttársaitól, hogy ők higgyenek benne? Elvégre ez lenne egy igazi vezető dolga. Botka László szónoki teljesítményéről mindent elárult a beszédet az első sorból figyelemmel kísérő párttársak reakciója a szerző szerint. Molnár Gyula pártelnök arcán leginkább azt lehetett látni, hogy mindenhol szeretne lenni, csak ott nem és a mozdulatok gyakran többet árulnak el, mint a szavak. A jó beszéd, előadás, prezentáció kiváló arra, hogy hatással legyünk a közönségre. Elérhetjük, hogy bízzanak bennünk, hogy kövessenek bennünket. Nagyon fontos, hogy mit mondunk, de legalább annyira fontos, hogyan mondjuk ezt. Az amatörizmusnak nincsen diszkrét bája és ezt valakinek Botka stábjában is észre kellene vennie.