Értékorientáltságot és lokálpatriotizmust ígér a Szeged folyóirat új főszerkesztője

Bene Zoltánt nevezték ki pályáztatás útján a Szeged folyóirat új főszerkesztőjének. Az író a régi szerzők mellett felkérné az ifjú kutatókat is egy-egy cikk megírására, s úgy tenné korszerűbbé a lapot, hogy közben megőrizné a korábbi értékeit. Megváltozik a szerkesztőbizottság összetétele, valamint nagyobb hangsúlyt helyeznek a webes megjelenésre.

- Pályázat eredményeképpen szerkesztheti a Szeged folyóiratot. Mennyi időre nyerte el a jogot? Mik voltak pályázatának főbb célkitűzései?

- A pályázati kiírásban szerepel egy kitétel, miszerint a pályázat kiírója évente értékeli a főszerkesztő tevékenységét − a mennyi időre irányuló kérdésére ennél bővebben jelenleg nem tudok válaszolni. A célkitűzések közül a legfontosabb, amelynek szerintem minden mást alá kell rendelni, hogy a Szeged betöltse a küldetését, értéket őrizzen és közvetítsen, amihez elengedhetetlen, hogy eljusson az olvasókhoz, hogy az olvasók forgassák és böngésszék. Ehhez tartalmi és szerkezeti megújítást is szükségesnek érzek, elengedhetetlennek gondolom a honfoglalást az online térben, azaz, hogy a lapnak legyen online változata, s ugyancsak fontosnak érzem a kapcsolattartást, vagyis rendezvényekben is gondolkodom – a lapszámbemutatóktól a folyóirat által szervezett beszélgetésekig, akár konferenciákig.

- Közel három évtizedes múltra tekint vissza a Szeged folyóirat. Melyek azok az értékek, amelyeket megőrizne?

- A Szeged folyóirat alapkoncepcióján semmiképpen nem szeretnék változtatni. A Szeged a Város folyóirata, ahogyan a pályázati kiírásban fogalmazott a Somogyi-könyvtár, a kiadó: „célja Szeged város régi és új értékeinek megőrzése, bemutatása, helyet kap a lapban minden, ami vonzerejében vagy éppen kisugárzásában szegedi érték.” Ez egy összetett és nyitott szemléletet igényel. A szerkesztőnek egyszerre kell értékorientáltnak és lokálpatriótának lennie, anélkül, hogy provincializmusba csúszna. Nem elég egy-egy keskeny szeletet fölmutatni a helyi értékekből, netán csak az országos becsű eredményeket fölvállalni, hiszen számunkra, szegediek számára a helyi érték akkor is fontos, ha helyi marad, s nem válik országossá. Ugyanakkor az országos, sőt, egyetemes értéket fölértékeli a szemünkben, ha köze van Szegedhez. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a szegediséget, a helyi eredetet önmagában értéknek kell tekintenünk, ugyanakkor az sem igaz, hogy kizárólag az országosan, netán egyetemesen elismert eredményekre kell a figyelmünket irányítani.

- Milyen újdonságokra számíthatunk? Mire tapasztalt igényt a potenciális olvasók részéről?

Új perspektívákra éppúgy szüksége van a Szeged folyóiratnak, mint a struktúra újragondolására. Hogy néhány példát említsek: új aspektus lehet, hogy a nem-szegediek milyennek látják Szegedet; ilyen lehet a projektek bevezetése, azaz neves eseményekhez, évfordulókhoz kapcsolódóan, fölkérésre születő írások megjelentetése a nyomtatott és / vagy online felületen. Tematikus pályázatokkal, jubileumokhoz, egyéb aktuális kérdésekhez kapcsolódó fölkérésekkel ugyancsak tovább lehet színesíteni és nívósabbá tenni a lapot. A tematikus számok megjelentetésében is komoly potenciált látok, ezek egy-egy időszerű, lényeges témát a teljesség igényével járnának körül.

- Kiket kér fel új szerzőként lapba? Milyen új rétegeket kíván bevonni az alkotók közé?

Már jelezték néhányan, hogy számíthatok rájuk, aminek nagyon örültem. Mindenképpen fontos folyamatosan új és új szerzőket bevonni, s természetesen vannak olyan nevek, amely neveket szívesen olvasnám a Szeged tartalomjegyzékében, de konkrétumokról beszélni még korainak érzem. Komoly feladat és kihívás, hogy nagyobb teret nyerjen az ifjúság, hogy a fiatal kutatók, szakemberek lehetőséget kapjanak a megjelenésre és éljenek is a lehetőséggel. Ugyanakkor abban is bízom, hogy azok a szerzők, akik korábban értékes anyagokat küldtek a folyóiratnak, ezután sem fordulnak el tőle.

- Változik-e a szerkesztőbizottság?

Igen. Úgy vélem, sem a túl széles, sem a túl szűk grémium nem célravezető, előbbi esetben már maga a szerkesztőbizottsági ülések koordinálása, az időpontok egyeztetése is nehézséget okoz, ráadásul a nagy létszámú bizottságok többnyire formális, valódi munkát nem végző, csak a szerkesztői legitimitást szolgáló névsorok; utóbbi esetben a bizottság nem igazán képes betölteni a funkcióját. A magam részéről öt fős szerkesztőbizottságot tartok ideálisnak, hatékonynak és praktikusnak. Elképzeléseim szerint a bizottság tagja lesz a főszerkesztő mellett a kiadó, jelen esetben tehát a Somogyi-könyvtár által delegált személy, akinek személyéről a jövő héten állapodunk meg igazgató asszonnyal, valamint

Marjanucz László

történész, egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője,

Nátyi Róbert

művészettörténész, főiskolai docens, a REÖK művészeti vezetője és

Biernacki Karol

főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának igazgatója.

- Napjainkban egyre fontosabb az online jelenlét. Tapasztaljuk, hogy a közösségi oldalon több ezren érdeklődnek a város múltja iránt, de csak töredékükhöz jut el a lap. Mit gondol az internetes jelenlét megerősítéséről? Támogatja-e, ha igen, milyen módon?

Jelenleg nincs a lapnak dinamikus, rendszeresen frissülő felülete. Van egy Facebook-oldala, amely szinte csak az új lapszámok megjelenéséről ad hírt, illetve a Somogyi-könyvtár honlapján lehet tájékozódni a régi számokról. Szeretnék a lappal mintegy szimbiózisban éltetni, működtetni egy webes változatot, de nem két analóg felületben, hanem paralel megjelenési formákban gondolkodom, amelyek kiegészítik egymást.