A kutatás nem magányos műfaj - megalakult a szegedi Családfakutatók Társasága

Maréknyi, de annál lelkesebb csapat, kezdők és már "újrakezdők" igyekeznek felkutatni őseiket tapasztalt családfakutatók segítségével. Akinek nem olyan gyakori a családneve mint például a Varga vagy Tóth, nagy előnnyel kutakodik a hiányos és sok esetben korlátozottan hozzáférhető adatbázisokban. A szerencsésebbek akár az 1700-as évekig vissza tudják vezetni a család múltját, ehhez azonban évek alapos kutatómunkájára van szükség. Olykor időt, pénzt, energiát sem kímélve. Egy rosszul feljegyzett név vagy dátum, egy elveszett sírhely évekre megakaszthatja a kutatást. A családfakutató csoport, melynek a Szegedi Zsidó Hitközség könyvtára ad otthont, azzal a céllal jött létre, hogy „több szem többet lát” alapon a tagok segíthessék egymás munkáját.

Honti Katalin

újságíró már kilenc éve kutatja a családfáját. Egészen az 1680-as évekig sikerült visszavezetnie történetüket, ám elakadt egy szarvasi szálnál, mellyel, egyelőre úgy néz ki, zsákutcába futott. Az „esetleg”-re pedig nem alapoz, ez alapszabály a családfakutatóknál. Honti Katalin a februárban indult Családfakutatók Társasága – Szeged csoport ötletgazdája. Jelenleg 20 tagot tudnak maguk között. A minden hónap első szerdáján megrendezendő baráti összejöveteleik nyitottak, vagyis bárki csatlakozhat hozzájuk, legyen az szegedi vagy sem, gyakorlott családfakutató vagy abszolút kezdő. De mi motivál valakit arra, hogy belevágjon egy ilyen óriási feladatba? „Kíváncsiak a közeli és távoli rokonok életére, hogy milyen gondokkal szembesültek, milyen nehézségeik voltak. Amíg ezeket nem ismerjük, azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában. Nem lehetetlen, viszont nehéz feladat a családfakutatás, ha a kutatónak nincs gyakorlata” – foglalta össze sokéves tapasztalataira alapozva Honti Katalin. A társaság vezetője,

Tóth Tamás

temetőkutató elmondta: a munkát az is nehezíti, hogy egyre kevesebb anyaghoz férhetnek hozzá a kutatók, és ez nem csak az online adatokra igaz. Idén januárban egy újabb jogszabályváltozás miatt még korlátozottabban hozzáférhetőek azok a dokumentumok, melyekből a kutatók dolgozhatnak.

1895-ig az egyház vezette az anyakönyveket, ezek egy része nehezen olvasható vagy annyira rossz állapotban van ma már, hogy gyakorlatilag használhatatlan. Az állami levéltárakon kívül a parókiákat, plébániákat is érdemes keresni. Jó kiindulópont lehet még a mormonok nyilvántartása, mely a kutatók számára felbecsülhetetlen kincset jelent. „A gyakori családnevek esetében ha nincs olyan részadat, amelyből ki lehetne indulni, és tegyük fel, több azonos nevű személy is született fél éven belül az adott településen, akkor nagyon nehéz eldönteni, melyik irányba induljon el az ember” – tette hozzá Tóth Tamás, megjegyezve, hogy sokan talán nem is gondolnák, de a temetők is jó támpontot adhatnak a kutatóknak, amennyiben pontosan tudják, kinek a sírhelyét keresik. Vannak olyan korai időszakok, amikor esketésnél a pap fontosabbnak tartotta a tanúkat feljegyezni, mint a szülőket. Ilyen esetben ha az adott településen több azonos nevű házasulandó kelt egybe viszonylag rövid időn belül, előfordul, hogy nem is lehet kideríteni, kiknek a gyerekeiről van szó – számolt be Honti Katalin. Tóth Tamás szerint a férfikultuszú társadalom jellemzője, hogy a feleség, illetve az anya nevének szerepeltetése másodlagos szempont volt. „A betelepítéseket követő dokumentációkon a nők keresztnevén kívül semmit sem tüntettek fel az asszonyokról. Bejegyezték például: XY és Teréz” – vette át a szót a temetőkutató.

Minden nehézség ellenére a családfakutatás nagyon izgalmas terület, és semmiképpen sem magányos műfaj. A társaság tagjai éppen azért gyűlnek össze, hogy tapasztalatot cseréljenek, hogy a megkezdett családfával rendelkezők bátorítást nyújtsanak olyanoknak, akik még csak most kezdtek bele ebbe a felelősségteljes feladatba. „Aki elakad, bátorítani kell. Olykor elég csak 3 km-rel arrább utazni, hogy ott megtaláljuk a választ. A társaság célja az, hogy erőt és lendületet adjon mindazok számára, akik megakadtak, vagy eleve nehézségek árán kezdtek bele a kutatásba. Arra biztatjuk őket, ne adják fel azért, mert félbeszakadt a kutatásuk, hiszen több szem többet lát alapon segíthetjük egymás munkáját” - hangsúlyozta Tóth Tamás.