
Szeged társadalmi problémái mögött komplex okok húzódnak. A helyi közbeszédben rendszeresen ott van a hajléktalan kérdés.
Szeged, mint minden nagyváros és megyei jogú központ, küzd a hajléktalan kérdéssel, amely mögött társadalmi kiszolgáltatottság és komoly szociális problémák állnak. Az önkormányzat és a kormányzat is jelentős támogatásokat biztosít e kiszolgáltatott réteg számára. Azonban, mint ahogy arra Német Ferenc kormánypárti önkormányzati képviselő is rámutatott, a probléma rendkívül sokrétű, és a segítő szándék célba jutását egy szűk réteg közösségellenes magatartása komolyan befolyásolja. Lapunk olvasói visszajelzései is megerősítik, hogy a szegediek körében általános az aggodalom, és sokan úgy érzik, nincs minden rendben a hajléktalanok helyzetének kezelésével és a közterek tisztaságával a városban.
A Szegeden működő támogatási rendszer igyekszik a tisztálkodási lehetőségektől a normatív alapon működő, állami és önkormányzati finanszírozású ellátórendszerig mindent biztosítani. Különösen kiemelkedő az egyházak szerepe, melyek nem csupán a hajléktalan embereket, hanem az időseket és magányosakat is támogatják.
Az adatok és a helyi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a rászorulók többsége elfogadja a segítséget, bekerül képzésekbe, munkát vállal, és visszailleszthető a társadalomba. Ez az a réteg, akiket a nehéz sorsuk juttatott a perifériára.
Sajnos a képviselő felhívta a figyelmet arra a néhány tucatnyi főből álló szűk rétegre is, amely Szegeden – különösen a forgalmas Kárász utcán és a belvárosban – tudatosan utasítja el a segítő szándékot. Ezek az egyének valójában nem az életvitelszerű utcai alvással okoznak gondot, hanem a közterületeken elkövetett jogsértésekkel. A képviselő szerint a jogsértések közt szerepel a szemetelés, a tárolt eszközök engedély nélküli lerakása, sőt, a közterületre vizelés és székletürítés is. Ez utóbbi különösen súlyos fertőzésveszélyt hordoz magában, amelyre példaként nem kell túl régre visszagondolni, hiszen a közelmúltban egy aggódó anyuka hívta fel a figyelmet a Molnár utcai játszótér esetére, ahol egy hajléktalan személy életvitelszerűen tartózkodott és a játszótéri homokba végezte szükségleteit.
A fő probléma forrása a jelenleg látható tehetetlenség. Miközben egy átlagos állampolgár közterület jogtalan elfoglalása vagy rossz helyen parkolás esetén bírságot kap, addig a súlyos függőségekkel (alkohol, drogok) küzdő, beilleszkedést elutasító hajléktalan réteg esetében a szankcionálás elmarad.
A város vezetésének a rendőrségre mutogatása hárításnak tűnik, hiszen a közterület rendjének és tisztaságának védelme a szegedi Közterület-felügyeleti Csoport feladata lenne, amely erre a feladatra kapott felhatalmazást és eszközöket.
Ha egy bírságot nem fizetnek ki, az helyettesíthető elzárással, ami ideiglenesen megvédené a környezetet a fertőzésektől és a romboló viselkedéstől.
A támogatás és az empátia alapvető, de a jogokkal való súlyos visszaélés aláássa a teljes rendszer hitelességét és rontja a társadalomba visszailleszkedni akaró hajléktalanok megítélését. Szegeden kulcsfontosságú lenne, hogy az önkormányzat két lépcsőben kezelje a kérdést:
teljes körű segítségnyújtás azoknak, akik elfogadják, és szankciók alkalmazása azokkal szemben, akik megsértik a közösségi együttélés szabályait.
Csak így biztosítható, hogy a több száz rászorulónak szánt segítség valóban hatékony maradjon, és a belváros közterületei tiszták és biztonságosak legyenek a polgárok számára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.