Martonyi: a forradalom verte az első szöget a kommunizmus koporsójába
Az 1956-os forradalom verte az első szöget a kommunizmus koporsójába; akkor indult el az a folyamat, amely a kelet-európai országok felszabadulásához vezetett 1990-ben - mondta Martonyi János egyetemi tanár, a Demokrácia Központ Közalapítvány kuratóriumának elnöke, az első és a második Orbán-kormány külügyminisztere az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából tartott konferencia megnyitóján, a Magyar Tudományos Akadémián hétfőn.
Az 1956-os forradalom a szabadságért és az igazságért folytatott küzdelem egyik kegyelmi pillanata volt. Az egyéni és a közösségi szabadságért, nemzeti függetlenségért indított harcban a múlt század egyik legfontosabb világtörténeti eseményévé vált - mondta
Martonyi János
. A kelet-európai rendszerváltások 1956 nélkül nem úgy és nem akkor zajlottak volna le - tette hozzá. A forradalom 33 éven át, egészen a rendszerváltásig meghatározta a magyar valóságot, teljesen nyilvánvalóvá tette a kommunista rendszer illegitimitását és meghatározta a magyar identitást - hangsúlyozta
Martonyi János
.
Tölgyessy Péter
, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, korábbi szabad demokrata, majd fideszes országgyűlési képviselő előadásában kifejtette: az 1956-os forradalom és az 1989-90-es rendszerváltás nagyon távol áll egymástól. Míg 1956-ban klasszikus forradalom zajlott, amelyben a nép elsöpörte az elnyomó rendszert, addig 1989-ben senki nem akart forradalmat: sem a nyugati politikusok, sem az elit - beleértve az állampárti és az ellenzéki politikusakat is -, sem pedig a társadalom. Nem az utcán bukott meg a rendszer, a kommunista hatalom hamarabb megértette, hogy vége, mint az átlag magyar - jegyezte meg a rendszerváltás egyik főszereplője és jelenlegi kutatója.
Tölgyessy Péter
arra is felhívta a figyelmet, hogy a kelet-európai átalakulások közül azok voltak igazán sikeresek, ahol azokból a társadalom is kivette a részét. Míg Észtországban vagy Csehszlovákiában 90 százalék feletti részvétel volt az első szabad választásokon, addig Magyarországon csupán a 60 százalékot haladta meg. Mint mondta, az 1990-es választást nem elsősorban azért élte meg keserűen, mert nem győzött a pártja, hanem mert Magyarországon nem tapasztalta a nyugati-európai országokban választások idején az utcákon, a társadalomban megnyilvánuló ünnepi, örömteli hangulatot. Ugyanakkor hozzátette: 1989 beteljesítette elsődleges küldetését és elvezette az országot az első szabad választásokig. Az igazi gondok utána kezdődtek. A rendszerváltást - ha már a társadalom nem igazán vett benne részt - az eredményessége is legitimálhatta volna, ám ez is elmaradt; az így kialakult helyzeten csak az igazságba vetett hit és egy sikeres polgárosodás változtathat - mondta.
Tölgyessy Péter
a Nagy Imre-temetés és a köztársaság 1989-es kikiáltása kapcsán arra utalt, hogy a pártállami vezetés azt az elvet követte: amit nem tudsz legyőzni, annak próbálj az élére állni. A privatizáció visszásságaira vonatkozó kérdésre úgy válaszolt: lehettek tárgyak, munkaeszközök, amik tisztességtelenül cseréltek tulajdonost, ám a cégek, vállalatok formájában létező állami vagyon versenyképtelenné, értéktelenné vált és gyakorlatilag "elolvadt" a szocializmus utolsó időszakában. A pártállami vezetők felelősségre vonásáról szólva
Tölgyessy Péter
úgy vélekedett, hogy bár szóltak mellette morális érvek, a reformkommunista vezetés nem vesztette el teljesen a népszerűségét, az 1994-es választásokon aratott nagyarányú győzelme pedig politikailag eldöntötte az igazságtétel ügyét.
Kónya István
, az Antall-kormány belügyminisztere, volt MDF-es politikus szerint az embereknek rossz a véleménye a rendszerváltásról, az illúziók nem váltak valóra, "kicsit előbbre is tarthatnánk", de ezért nem 1989 a felelős, hanem ami utána következett. Talán a politikai osztály 1989-ben még meglévő együttműködési készsége hiányzik - jegyezte meg az egykori politikus. Ha 1989 megtisztul az aktuálpolitikai értelmezésektől, akkor kapaszkodó lehet egy eljövendő nemzedék számára, és egyszer még büszke lehet az ország a rendszerváltásra ugyanúgy, mint az 1956-os forradalomra - vélekedett
Kónya Imre
.
Rainer M. János
egyetemi tanár a demokratikus ellenzék 1956-hoz fűződő viszonya kapcsán kiemelte: a forradalom a morális alapot jelentette a Kádár-rendszerrel való szembenállásban. 1956 emlékezetét őrizték többek között a demokratikus ellenzék szamizdat kiadványai, repülő egyeteme és a Bibó-emlékkönyv - mondta.
Földváryné Kiss Réka
, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke elődadásában felvetette: vajon az értelmiség mindig képviselte-e 56 sokszínűségét, hiszen nemcsak a második nyilvánosságban élt a forradalom emléke, de például
Nagy Gáspár
versei,
Kósa Ferenc
,
Sára Sándor
vagy
Jancsó Miklós
filmjei is a forradalmat idézték föl. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a magyar rendszerváltoztatásra című konferenciát a Demokratikus Átalakulásért Intézet rendezte.
