Felavatták Szeged első szabad rádiójának emléktábláját

„Az igazság szeretete benne van mélyen az ember lelkében, és volt 1956-ban 11 olyan nap, amikor itt Szegeden is lehetett hallani az éterben az igazságot” – méltatta Rétvári Bence parlamenti államtitkár a Széchenyi Rádiót, amely hatvan évvel ezelőtt október 26-a és november 6-a között működött a MÁV-igazgatóság épületében.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adta át

Pálházi Ernőnek

, az 1956. október 26. és november 6. között működő Széchenyi Rádió Szeged egyik alapítójának

Rétvári Bence

, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országos alelnöke hangsúlyozta, Szegeden is voltak olyan emberek, akik a történelem sorsfordító pillanataiban a maguk tudása és készségeik szerint mertek bátrak lenni. Volt, aki ezt a haditettek mezején tette, volt, aki a közösségszervezésben, mások követelések megfogalmazásában, és volt olyan, aki ahhoz nyújtott segítséget, hogy az igazság hangja eljusson másokhoz. „Nemcsak ki kell mondani az igazságot ugyanis, hanem jó magasról kell kimondani, hogy jó messzire eljusson. Így a Széchenyi Rádió Szeged révén sok emberhez eljuthattak az üzenetek, a szabadság reménye, és annak a tizenegy nap kellett, hogy éltesse a rádiósokat is egészen 1989-90-ig, amikor tényleg eljött a szabadság lehetősége Magyarországon” – fogalmazott a kitüntetés átadásakor, amit emléktábla-avatás követett a MÁV Zrt. Tisza Lajos körúti igazgatóságának épületénél, onnan sugárzott ugyanis Szeged első szabad rádiója 60 évvel ezelőtt. Ahogy

, az első mondat így hangzott 1956. október 26-án a rádióból: „Itt a Széchényi Rádió Szeged beszél”. A forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján tisztelgett emléktábla avatással a rádiósok –

Brandenburg Beatrix

,

Molnár Tibor

,

Oláh József

és vitéz Pálházi Ernő – munkája és áldozatvállalása előtt az Élhető Szegedért Egyesület. Az ünnepélyes avatáson Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára a legtürelmesebb embernek nevezte Pálházi Ernőt, hiszen 26 évet késett a magyar állam azzal, hogy lovagkereszttel ismerjék el az 1956-os forradalom és szabadságharc idején végzett munkáját. Hozzátette, a lovagkereszt a másik három rádiósnak is szól, hiszen vészterhes időkben az ő jóvoltukból szólhatott a szabad szó, a szabad gondolat az éterben.

„Az emberekből az igazság szeretetét megannyi katonával, szuronnyal, körömletépéssel, koncepciós perrel, deportálással, internálással sem lehet kiűzni. Az igazság szeretete benne van mélyen az ember lelkében, és volt 1956-ban 11 olyan nap, amikor itt Szegeden is lehetett hallani az éterben az igazságot. Az igazságnak hatalma van. Az emberekhez, ha eljut az igazság üzenete, az őket is bátrabbá teszi, és elfelejtenek félni, szembe mernek szállni akár a világ legerősebb hadseregével is, tankokkal, katonákkal a legmodernebb módon felfegyverzett hadsereggel pusztán Molotov-koktélokkal, benzines palackokkal a kezükben” – fogalmazott Rétvári. Emlékeztetett, hogy hazánk történelmében a forradalmak egyben szabadságharcok is voltak, hiszen az elnyomás alatt élő magyar emberek saját jogaikért küzdöttek, fellázadtak és a forradalmak így váltak szabadságharcokká. Kassán is lehetett hallgatni a Széchenyi Rádiót, olyan nagyteljesítményű adójuk volt – erről már Pálházi Ernő mesélt. Mint elmondta, a Kossuth akkoriban forradalmi rádióként működött, de nem adott jó minőségben, így ha valaki az alatt kezdett keresgélni, az 538 méteres középhullámon meg is találta azt. A rádió 11 napja alatt reggel héttől késő estig dolgoztak, minden órában híreket mondtak, igaz voltak leállások is, például a berendezések túlmelegedése vagy épp amiatt, hogy a repülőtéren is működjön a rádióforgalmazás, hogy le tudják navigálni a gépeket a levegőből. Pálházi Ernő portálunknak elmondta, informálódtak még Záhonyból is a MÁV-osoktól, így pontosan tudták, hogy mennyi szovjet lépte át hazánk határát. Színészek is bekapcsolódtak már a kezdetektől a rádió munkájába, ahonnan

Perbíró József

is intézett beszédet a hallgatókhoz. A szovjet csapatok Szegedet november 6-án szállták meg, és a városháza elfoglalása után első útjuk az onnan két háztömbnyire lévő rádióhoz vezetett, hogy megszüntessék a Széchenyi Rádió adását, amit a szovjet katonák már rég bemértek, pontosan tudták, hol található az adó. Az ünnepségen

Csipak Antal

, a MÁV Zrt. osztályvezetője köszöntőjében megjegyezte, a vasutat sokszor félkatonai szervezetként emlegetik, ami sok tekintetben igaz is, hiszen hasonlatosan egy hadsereghez utasítások alapján működik, szigorú szabályrendszert követve, erős alá- ás fölérendeltségi viszonyokkal. Hangsúlyozta, ez nem is lehetne másként, hiszen sok ember életéért, biztonságáért felelnek. „Hatvan évvel ezelőtt a hatalom nem tűrt semmilyen ellentmondást, aki meg akart maradni, túl akart élni, teljesítette a parancsokat. Októberben a MÁV szegedi igazgatóságának munkatársai mégis a forradalom szolgálatába állították a vasúttársaság nagyteljesítményű rádióadóját, és civil társaikkal együtt elindították a Széchenyi Rádió Szeged adását. Érezték, hogy történelmi időket élnek és tudták, hogy ebben a különleges, soha vissza nem térő helyzetben egy feladatuk lehet: a közösséget, a hazát szolgálni” – jelentette ki Csipak Antal, aki szerint hősök voltak az akkori rádiósok, akik példaként szolgálhatnak bárkinek.

A Rádió88 képviseletében

Martonosi János

arról beszélt, büszkék arra, hogy a Széchenyi Rádió egyik adócsövét őrizhetik, amit Pálházi Ernőtől kaptak ajándékba. Ez számukra több mint egy tárgy, egyfajta sorvezető a mindennapi munkájukhoz. „Az ’56-os hősök példája alapján keresztül emlékeztet bennünket arra, hogy mekkora felelősség is a munkánk. Mi fiatal korunknál fogva nem élhettük át a 60 évvel ezelőtti eseményeket ennek segítségével érezhetjük, hogy mekkora súlya is van azoknak az információknak, azoknak a híreknek, amiket közzéteszünk, és azoknak a szavaknak, amelyeket használunk” – fogalmazott. Az emléktábla avatását kezdeményező Élhető Szegedért Egyesület elnöke,

Péter Szilveszter

arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára méltó módon emlékeztek hazánk számos pontján, beleszőve az ünnepi gondolatokba a helyi sajátságokat. „A táblaavatás előkészítése 1 évet vett igénybe, igaz az esemény méltatlan elfeledése 59 éve tart. De innentől kezdve táblába vésve hirdetjük a mindenkori utókornak, hogy ami a MÁV-igazgatóság épületében történt, az nemzetünk történelmének része, és akik a Széchenyi Rádió Szegednél dolgoztak, igazi hősök voltak. Egyesületünk ezzel is azonosul az ’56-os szlogennel: Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak” – mondta el Péter Szilveszter egyesületi elnök. 1956-ban azon napon szólalt meg a Széchenyi Rádió, amikor a Takaréktár utcában úgynevezett figyelmeztető sortűz dördült, ami

Schwartz Lajos

ifjúmunkás életét követelte, és kéttucatnyian megsebesültek – ezzel a példával támasztotta alá

Haág Zalán

, a KDNP szegedi elnök-frakcióvezetője, hogy az igaz szó kimondása mekkora bátorságot követelt meg a rádiósoktól. „A Széchenyi Rádió elindulása tulajdonképpen a szegedi sajtószabadság születésnapja” – szögezte le Haág, aki ígéretet tett arra, hogy nemcsak koszorúzni fognak a Tisza Lajos körúti emléktáblánál évről-évre, hanem mélyebb tartalommal fogják megtölteni október 26-át, amire innentől kezdve a szegedi sajtószabadság ünnepnapjaként emlékeznek. Az emléktáblát

Kiss-Rigó László

, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke szentelte meg.