Kövér és Lázár avatta a vörösterror áldozatának szobrát Makón + FOTÓK

Návay Lajos makói szobrát még 1945 nyarán pusztították el. 71 éves adósságot törlesztve alkották újra a szobrot, amely a makói városháza előtt áll mostantól. Kövér László Wass Albert nyomán homo bestialisnak nevezte a titkos választójog mellett kiálló politikus gyilkosait, Lázár János szerint egy újabb adósságát törlesztettük a rendszerváltásnak.

Újraállították a titkos választójogért, a mezőgazdasági munkásság jogaiért küzdő

Návay Lajos

országgyűlési képviselő, házelnök szobrát Makón. A politikust

Szamuely Tibor

és terrorkülönítménye végezte ki 1919-ben. A makói Návay-szobrot 1935-ben avatták fel, majd az új idők jeleként, 10 évvel később, még a második demokratikus köztársaság idején lebontották az elveiért még a pártjából is kilépő földeákiról készült alkotást. Az ünnepségen részt vettek országosan ismert politikusok, a térség politikusai, a Csongrád megyei vezetők,

Kakas Béla

, a megyei önkormányzat elnöke,

Juhász Tünde

kormánymegbízott. Fellépett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és

Rudolf Péter

színművész. "Sok évtizedet vártunk mi, jogban, igazságban hívő emberek erre a pillanatra, egy közös ünnepre, a Návay-szoborcsoport újraalkotására" - mondta

Farkas Éva

, Makó polgármestere. Mintának tartja Návay Lajost politikusként és emberként is, aki haláláig a hazát és a közjót szolgálta. Kiemelte, a demokrácia híve volt, a modern közigazgatás atyja, "magához ölelte a népet", mindig fontos volt számára a térség lakossága, a mezőgazdasági munkások. Súlyos kérdés, hogy méltóak lehetnek-e mai utódai a Tanácsköztársaság áldozatához. A polgármesternő szerint a terror csak a testet tudja elpusztítani, de a lelket, a szellemet nem. A gyűlöletből, a halálból új élet fakadhat, hiszen ma kutatják Návay életét, konferenciát rendeznek róla, tetteit emlékkőbe vésik, megfestik. "Nekünk is életet adott az elmúlt másfél évben" - utalt arra, hogy 2015-öt és 2016-ot Návay emlékének szentelte a makói önkormányzat. Kifejezte háláját a kormány és az országgyűlés mellett a civil kezdeményezőknek,

Halász Tamásnak, Tóth Ferencnek, Urbancsok Zsoltnak, Halmágyi Pálnak, Forgó Gézának, Gilicze Jánosnak

és

Draskóczy Edének

.

"Ha a törvényhozás világában létezik az úgynevezett mulasztásos törvénysértés fogalma, akkor a nemzeti hitünkben, gondolkodásunkban léteznie kell a mulasztásos erkölcsi törvénysértésnek. Návay Lajos szobrának hiánya ugyanis sértette a makói ember általános erkölcsi érzékét, amellyel megkülönbözteti egymástól a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat. Sérti a nemzeti jóérzést, sérti a magyar és az alföldi ember azonosságtudatát" - fogalmazott

Lázár János

miniszterelnökséget vezető miniszter. Torzónak tartja a rendszerváltozást, mert ugyan az előző rendszer szimbólumai méltó helyükre, a szoborparkba kerültek, azonban elmulasztották visszahelyezni a múlt azon elemeit, amelyek visszaállításra érdemesek. "A múlt félszívű bevallásának története ez" - vélekedett a miniszter. "Gyerekkorom óta ismerem azt a makói legendát, hogy az 1945 nyarán lerombolt Návay-szobor főalakjából öntötték a helyi szovjet emlékművet. Lehet, hogy nem így történt, hanem egy másikhoz használták fel. Valójában nem ez a fontos, hanem az akkori szobordöntés és a mai szoborállítás közötti értékkülönbség. E két értékválasztás különbsége miatt jöttünk ma össze, mert a kommunista diktatúra Magyarországa - amely bizonyos értelemben még saját halálát is túlélte - a Návay Lajos által megtestesített eszmények megtagadására épült" - így Lázár János. A dualizmus politikusának életútjából több momentumot figyelemre méltónak tartott, már 1899-ben, vármegyei főjegyzőként indítványozta az általános és titkos választójogot, a nép felemelését akarta elérni, ezért a munkásság, azon belül az alföldi mezőgazdasági munkásság érdekeit képviselte. A miniszter szerint olyan személyt végeztek ki 1919-ben a kommunisták, aki "egymaga többet tett a kiszolgáltatottságban élőkért, mint száz népbiztos".

Kövér László

, az országgyűlés elnöke Návay Lajos életútját mutatta be beszédében. Összevetette a reformkor, a kiegyezés és napjaink liberalizmusát, az előbbit nemzetépítőnek, az utóbbit nemzetrombolónak nevezte. Az 1870-ben született Návay nagyapja

Eötvös József

volt, maga a Návay-család évszázadok óta fontos szerepet töltött be a térségben,

Damjanich János

aradi vértanú is üdvözölte utolsó levelében a famíliát. 1895-ben szerzett jogi diplomát Návay Lajos, majd visszatért szülőföldjére és itt kamatoztatta tudását. A házelnök

Móricz Zsigmondot

idézte, aki 1918-ban írta le a dualizmus problémáit - ezeket a hibákat Návay is felismerte, s ki akarta javítani. Úgy gondolja, ma, 100 évvel később nem ismételhetjük meg a kor politikai elitjének tévedéseit, érdekeink védelmét nem bízhatják másokra, mert ezért akkor túl nagy árat fizettünk. Ezeket az érdekeket nekünk, magyaroknak kell megvédenünk, a közös történelmi tapasztalások alapján, akár másokkal szövetségben is, de saját erőnkből.

"A bolsevik homo bestialis, állatember" - idézte

Wass Albert

írót. "A Tanácsköztársaság 133 napja alatt ilyen homo bestialisok szabadultak az I. világháború alatt meggyötört Magyarországra, ekkor emelkedett először a terrorizmus az állampolitika rangjára. Ez időszakbaqn jelentette ki Szamuely Tibor, hogy a terror a mi kormányzatunk fegyvere. Ilyenek ölték meg Návay Lajost a kiskunfélegyházi pályaudvaron 1919. április 11-én 11 órakor, ilyenek rombolták le 1945-ben Makón az 1935-ben a mártírokat illető kegyelet jegyében állított Návay-szoborcsoportot" - mondta Kövér László.

Kiss-Rigó László

megyéspüspök áldotta meg az újraalkotott Návay-szobrot. "Nem a letargia, a depresszió, az önsajnálat uralkodik rajtunk, ahogy sokan szeretnék sugallni belénk, hanem örömmel, erővel szemléljük a jelent és tekintünk a jövőbe, azért, mert nemcsak emlékezünk, hanem ünneplünk is" - állította az egyházi vezető.

Mindszenty József

hercegprímás sírfeliratát idézte: "legyőzve győzött". Ez igaz a terror, vagy diktatúra minden áldozatára 1919-ben, 1956-ban és Návay Lajos esetében is, mert látszólagos kudarcuk valójában igazi győzelem, mert nagyon komoly erkölcsi, lelki tőkét jelent a mai emlékezők számára.