Dugonicstól Bálint Sándorig a „Szögedi Nemzet” Találkozón + FOTÓK

Hatéves hagyomány, hogy az "Ötágú Síp" Kulturális Egyesület minden év októberében Szögedi Nemzet Találkozót szervez az Alsóvárosi Ferences Kolostor és Látogatóközpontban. Az idei rendezvény előadásainak témájául a Szegedet és szegediséget kutató személyeket választották.

Az „Ötágú Síp” Kulturális Egyesület hatodik alkalommal rendezett találkozót a Szegedről kirajzott családok utódainak, hogy fenntartsák és mélyítsék a kapcsolatokat. Az alsóvárosi ferences rendházban szombaton

Bálint Sándor

néprajztudós szellemiségét is megidézték a résztvevők, hiszen mint ismeretes, a „legszögedibb szögedi” foglalkozott először a városból kirajzottakkal. A szervezők, akik Bálint Sándor kutatásai nyomán hívták életre a „Szögedi Nemzet” Találkozót, alsóvárosi, palánki, rókusi, tarjáni, felsővárosi és természetesen határon túli érdeklődőket is vártak a rendezvényre. Az egyesület, mely a településről kirajzottak és a máig itt élők hangjának tekinthető, nagyban hozzájárul a határon túl és azon belül élő magyarok kapcsolatának ápolásához.

Horváth István Károlyné

, az „Ötágú Síp” Kulturális Egyesület elnöke külön köszönetet mondott azoknak a vendégeknek, akik nem először vállalkoztak a Szegedig vezető hosszú útra, illetve egy, az egyesületnek címzett levél kapcsán tordai barátaikat is köszöntötték. Kiderült, idén azért nem jöttek el, mert a település éppen ezen a hétvégén ünnepelte újratelepítésének 240. évfordulóját, vagyis azokról a dohánytermesztő családokról is megemlékeztek, akik történetesen Szegedről rajzottak ki. "Ezekért a pillanatokért érdemes találkozókat tartani, hiszen annyian érdeklődnek afelől, van-e a településükön szegedi kirajzás."

Dugonics Andrástól Bálint Sándorig

Bár az Alsóvárosi Ferences Kolostor és Látogatóközpontot legtöbben a szegedi paprika történetével hozzák összefüggésbe, valójában a "szögedi nemzet" miatt is szimbolikus jelentéssel bír. Mindazok ugyanis, akik dohány-, illetve zöldségkertészetük végett kirajzottak a Tisza-parti településről, egészen a második világháborúig az alsóvárosi búcsú idején tértek vissza Szegedre gyökereikhez.

Miklós Péter

történész-muzeológus, a hódmezővásárhelyi Emlékpont vezetője előadásában felhívta a figyelmet, a kirajzott alsóvárosi családoknak óriási szerepe volt abban, hogy a Dél-Alföldön magyar települések jöhettek lére, elvégre a 18. században, főként német, bolgár és ruszin telepesek érkeztek az országba a magyarságtól való elidegenítés céljával. Az idegenek betelepítése azonban nem járt sikerrel, a magyarságtudat erősebbnek bizonyult, a nemzeti identitás megmaradt - mondta. Mikós Péter sorra vette azokat a személyeket, akik a szögedi nemzet hagyományait ápolták és megörökítették az utókornak.

Ilyen volt többek között

Dugonics András

, aki bár elsősorban francia barokk regények átalakításán dolgozott, a Magyar példabeszédek és jeles mondások című kötete nagy hatással volt a néprajzkutatókra. Dugonics könyve csak halála után jelent meg, írásaiban beszámol a szögedi nemzet nyelvi kultúrájáról, a vidéken élők hagyományait mutatja be. Megállapította, Alsóváros megőrizte a magyar paraszti hagyományokat. Dugonics ihlette

Nátly József

postamestert is, akinek az első szegedi szótárat, pontosabban tájszógyűjteményt köszönhetik; illetve Dugonics munkái felé fordult

Csaplár Benedek

is, aki Szegeden töltött iskolaigazgatói kinevezése alatt néprajzi gyűjtésre ösztökélte diákjait.

Kovács János

a szegedi néprajz, hagyományok, vallási szokások és rítusok gyűjtője volt, aki először állapította meg, hogy a kirajzott szegedieket a nemzetség iránti elkötelezettség hívta vissza az alsóvárosi búcsúba.

Ortutay Gyula

néprajzkutató különféle vidékek népmeséit hasonlította össze, munkája nemzetközileg is elismert. A történész természetesen nem ment el Bálint Sándor mellett sem, aki mint Alsóváros szülötte megalapozta a ma is szögedi nemzetként emlegetett kutatások alapját. A néprajztudós is Dugonics 200 évvel korábbi feljegyzéseihez nyúlt, elkészítette a Szegedi szótár, valamint a Szegedi példabeszédek és jeles mondások újabb kiadását. Célja az volt, hogy megőrizze azokat a szögedi értékeket, melyek generációról generációra elkopni látszottak. Kiadványaiban a tárgyi, szellemi, szóbeli hagyományokat rögzítette. Bálint Sándor is megharcolt a történelem viharaival: a Rákosi-korszakban egyetemi tanári állását is elvették tőle, szegedi kutatásai révén máig nemzetközileg elismert néprajztudósként tartják számon. A néprajzkutatókról szóló előadást követően

Nagy István

pécsaki oktató lépett a pódiumra Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatási miniszterről szóló előadásával, majd

Dinnyés József

szegedi zeneszerző énekelte meg

Juhász Gyula

Szegedről szóló verseit. A nap hátralévő részében az új résztvevők bemutatkozásával, lakóhelyükre, környékükre jellemző történetek elmondásával és problémáik megbeszélésével folytatódott a rendezvény.