Dux László: Pozitív dolog az egészségügyi béremelés, de nem old meg minden problémát

A kormány azt ígéri, hogy a 2012-es állapotokhoz képest 2019-re megduplázza az egészségügyi dolgozók bérét. Dux László örül a lépésnek, de úgy véli, ez nem old meg minden problémát. Fontosnak tartja a szervezeti és infrastrukturális fejlesztések folytatását. Ukrajnából, Romániából, Szerbiából csábíthat ide orvosokat az emelés, de Szlovákiához képest még gyengék a hazai bérviszonyok.

„Biztos, hogy pozitív hatása van, mert komoly figyelmet jelent, nem egy egyszeri gyorssegély, inkább a bérviszonyok átrendezése. Nyilvánvalóan nagy a lemaradás, önmagában nem old meg minden problémát ez a lépés” – így kommentálta

Dux László

, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Biokémiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanár azt, hogy a szakszervezetek és a kormány megegyezett az egészségügyi dolgozók béremeléséről, 2016-ban és 2017-ben összesen 100 milliárd forintot szánnak erre a célra. A szakorvosok és kórházi szakgyógyszerészek alapbére idén szeptember 1-jétől 107 ezer forinttal, 2017. november 1-jétől pedig további 100 ezer forinttal nő, a rezidensek alapbére az utóbbival párhuzamosan 50 ezer forinttal emelkedik. A szakdolgozóknál szeptembertől új bértáblát vezetnek be. Idén átlagosan 26,5 százalékkal nő az alapbér, jövő novembertől 12 százalékkal, 2018 novemberében és 2019 novemberében pedig 8-8 százalékkal – jelentette be

Balog Zoltán

június 9-én. A miniszter szerint 2012-höz képest átlagosan megduplázódik az egészségügyi dolgozók bére, Dux László bízik abban, hogy kevesebb fiatal orvos hagyja itt az országot végleg, vagy az anyagi megerősödés, tapasztalatszerzés után hazatér. Úgy gondolja, folytatni kell azokat a szervezeti, infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek vidéken már több helyen lezajlottak, Budapesten pedig hamarosan megkezdődnek. „Biztosítani kell, hogy a kollégák egy értelmes, hatékony munkahelyen dolgozhassanak, s az egymás közötti alá-fölérendeltségi viszonyaikat is etikus-emberséges mederben kell tartani. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a fiatal, középkorú orvosokat itthon tartsuk” – vélekedett arról, hogy még mit kell tennie a kormányzatnak. Azt tapasztalja, hogy a középkorúaknál már fontosok azok a „hajszálgyökerek”, amik miatt saját közösségébe vissza szeretne térni, itthon nevelné gyermekeit, akkor is, ha ezért cserébe az anyagi körülmények rosszabbak.

„Alkalmas lehet-e a béremelés arra, hogy a környékbeli országok magyar anyanyelvű orvosait ide csábítsa?” – kérdezte a SZEGEDma a professzortól, mert

Bárdi Nándor

csak a marosvásárhelyi orvosi egyetemről annyi doktor érkezett Magyarországra, mint ahányan kimentek tőlünk Nyugat-Európába. Dux László úgy véli, Szlovákiában jobbak a bérviszonyok, ezért az ottani orvosok kisebb eséllyel jönnek az anyaországba, viszont a romániai, szerbiai, ukrajnai állapotokhoz képest csábító lehet az itteni munka. Azonban hangsúlyozta, figyelembe kell venni az ottani kisebbségi közösségek érdekeit is, hiszen nekik is szükségük van anyanyelvüket beszélő orvosokra, ezért a magyar kormánynak feladata, hogy megerősítse az olyan határon túli képzőhelyeket, mint a marosvásárhelyi. Ennek elősegítésére továbbképzéseket kell szervezni, partnerkapcsolatokat kell létesíteni az itteni intézményekkel, Szegeden is sok délvidéki fiatal tanul az egyetem orvosi karán.