Hencz Péter: A vallásos hit népegészségügyi szempontból előnyös

"A vallásos idős emberek, akik hetente legalább egyszer templomba mennek, ritkábban kerülnek kórházba" - írja portálunkhoz eljuttatott levelében Hencz Péter.

A világtörténelemben az orvostudomány és a vallásos hit már az ókortól kezdve egészen az 1700-as évekig szoros kapcsolatban állt. A tudomány fejlődésével és a nyugati kultúra térhódításával a vallásos hit egyre inkább a fantázia, mágia és az irracionalitás világába kezdett szorulni, ahol elsősorban a tanulatlan, egyszerű és félrevezetett emberek gyakorolták. Korunk „világmegváltó” és divatos eszméi szerint a vallás az uralkodó osztály kezében a tudatlan néptömegek féken tartásának és elnyomásának eszköze; így a vallás káros, üldözendő, legalább is kerülendő. Az utóbbi években azonban kezd megváltozni a vallás orvosi megítélése, elsősorban a nagyszámú kutatás eredményeképpen. Mind az orvosok, mind a betegek egyre inkább megtapasztalják, hogy a gyógyítás nem csak egyszerű biológiai folyamat, hanem az orvosi ténykedések során az embert a test, értelem és szellem egységeként kell szemlélni. Az USA-ban több mint ezer tudományos vizsgálat foglalkozott eddig a vallás és egészség összefüggésével, mely vizsgálatok megfeleltek a szigorú tudományos kritériumoknak, és az eredmények statisztikailag meggyőzőek, azaz szignifikánsak voltak. A vallásos idős emberek, akik hetente legalább egyszer templomba mennek, ritkábban kerülnek kórházba, ha intézetbe is kerültek, kevesebb, mint fele annyi időt töltenek ott, mint a nem vallásosak. Kevesebb köztük a szorongó, félő ember, szervezetük ellenállóbb a fertőzésekkel szemben, amit a jobb immunológiai funkciók is tükröztek. Kevesebb köztük a depresszióban szenvedő, alacsonyabb a vérnyomásuk és a koleszterinszintjük, kevesebbet dohányoznak, többet sportolnak, kevesebb köztük a mértéktelen alkoholfogyasztó, az elhízott, így az sem meglepő, hogy kevesebb köztük a szívbeteg és gutaütött. A vallásos emberek ritkábban betegszenek meg rákban. Ha megtudták a súlyos kórismét, első reakciójuk az ima volt, mely megnyugvást eredményezett. Egy vizsgálat szerint a vallásos szívműtöttek tizennégyszer ritkábban haltak meg. A csípőcsont-töröttek járástávolsága a műtét után jelentősen hosszabb volt, mint a nem hívőké. Talán a legmeglepőbb az volt, hogy a mesterséges megtermékenyítés lényegesen sikeresebb volt, ha értük a gyülekezetek imádkoztak. A vallásos emberek családjai stabilabbak, kevesebb a válás, a terhesség megszakítás, öngyilkosság, több a társas kapcsolat. A vallásukat gyakorló egyetemisták között kevesebb a dohányzó, a mértéktelen alkohol- és drogfogyasztó. Minden összevetve a vallásos emberek hét évvel, a színes bőrűek tizennégy évvel élnek tovább. A vizsgálatokat túlnyomó részt keresztények között végezték, de az iszlám és zsidó vallásúak között is hasonló törvényszerűségek voltak megfigyelhetők. A vizsgálatok eredményére a tudomány ma csak részben tud választ adni: pl. a böjtök hasznos volta, a csoportok megerősítő hatása, az élet végső kérdéseinek reményt keltő tisztázása, a betegséggel való megbirkózás (coping) erősebb lelki készsége. A téma nemzetközileg elismert kutatója Harold K. Koenig orvosprofesszor (Duke University, North Carolina, USA), akit az amerikai szenátus is meghallgatott. Hasonló eredményekre jutott a nemrég elhunyt kiváló orvosprofesszor Kopp Mária is. Miután a vallásosság meggyőzően előnyös egészségünk megőrzése és a betegségek leküzdése szempontjából, jelentős anyagi terhet vesz le az egészségügy válláról. Ezt felismerve az USA 126 orvosegyeteme közül 86-on folyik vallásos képzés, általános a kórházi lelkészek alkalmazása. Mindezeket a tényeket a súlyos anyagi gondokkal küzdő hazai egészségügynek is figyelembe kell venni.

Hencz Péter