Lech Walesa akkor is a Szolidaritás hőse marad, ha tudjuk róla, hogy ügynök volt a '70-es években - interjú Pawel Ukielskivel

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet elnökhelyettese szerint valódiak a Wałęsa ügynökmúltjára vonatkozó dokumentumok. Az 1999-ben megalakult szervezet nemcsak a múlt iratait gyűjti össze, hanem egyben a kommunista bűnök elkövetőit is felkutatja. Ahogy a Csongrád megyei levéltárban vannak információk a '80-as évek Lengyelországáról, úgy lehetnek Szegedre vonatkozó adatok az IPN archívumában.

- Mik a legfőbb feladatai a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN)?

- Négy elemből állnak össze az intézmény feladatai. Egyrészt archiválási kötelezettségünk van, 90 folyókilométernyi dokumentummal rendelkezünk, Európa egyik legnagyobb archívuma a miénk. A korábbi rendszerrel való együttműködések alátámasztása, ellenőrzése is feladatunk. Harmadik elemként üldözzük a náci és a kommunista rendszerek alatt elkövetett bűnösöket. Az intézet ezek mellett oktatási és kutatási tevékenységet is végez. Összefoglalva úgy mondanám: gondoskodunk arról, hogy emlékezzenek az emberek, lehetőséget biztosítunk arra, hogy újból átgondolhassák a történelmet, s egyben vissza akarjuk hozni az igazságosságot.

- A történelem átgondolására szükség is lehet a Lech Wałęsáról előkerült dokumentumok miatt. A 90 évesen elhunyt Czesław Kiszczak egykori belügyminiszter hagyatékában az IPN arra talált bizonyítékot, hogy a Szolidaritás vezetője korábban Bolek (magyarul Bolka) néven jelentett az állambiztonsági szerveknek (SB), de az érintett tagadja a vádakat. Mire alapozzák Önök az álláspontjukat?

- A történészeknek nem volt kétsége a vádak jogosságáról, évek óta tudják ezt. Két csomagot találtak Kiszczak házában, az egyikben a személyes aktái, a másikban a munkahelyéhez köthető jelentések voltak. A fellelt dokumentumok az 1970 és 1976 között az állambiztonsági igazgatósággal együttműködő Wałęsát mutatják be. Arra nincs bizonyíték, hogy ezt követően együttműködött volna az SB-vel, beleértve azt az időszakot is, amikor a Szolidaritás szakszervezet vezetője volt.

- Ma a magyar közoktatásban egy kommunizmus ellen fellépő hősként jelenik meg Lech Wałęsa, ő az egyetlen lengyel a XX. századból, akinek nevét kötelező ismernie minden érettségizőnek. Kell-e változtatni ezen a képünkön?

- Nagyon komoly vita zajlik az erre adandó válaszról már éve óta, de sajnos még nem sikerült megnyugtatóan rendezni ezt a kérdést. Az IPN hat éve kiadott erről egy kötetet

(Sławomir Cenckiewicz és Piotr Gontarczyk tollából - szerk.)

, amely bemutatja Lech Wałęsa és a titkosszolgálat kapcsolatát. Úgy hiszem, hogy megmarad Lech Wałęsa szerepéről kialakult kép, továbbra is el kell ismerni őt mint a Szolidaritás nagy vezetőjét, s egyben a harmadik Lengyel Köztársaság megalapítóját. A legkérdésesebb időszak a '90-es évek első fele, amikor ő volt a köztársasági elnök, s sokat tett azért, hogy elrejtse a múltjának állambiztonsághoz kötődő részét. Tisztázni kell azonban azt, hogy esetleg használták-e ezen dokumentumokatzsarolási céllal egyes személyek arra, hogy rákényszerítsék Lech Walesát bizonyos lépések megtételére, vagy adott pozíciók betöltésére.

- A Csongrád Megyei Levéltárban találhatóak olyan dokumentumok, amelyben az MSZMP helyi szervei a Lengyelországba látogató szegedi oktatóktól begyűjtött információkat tárgyalják meg. Ezekben az iratokban megjelenik az, hogy a meglátogatott lengyel egyetem oktatói szimpatizálnak a Szolidaritással, szinte mindenki ellenzéki. Hasonló jelentések készülhettek a szegedi egyetemekre látogató lengyel tanárok beszámolóiból?

- Igen, előfordulhatott. Ez különbözőképpen zajlott, nagyban függött attól, hogy milyen beszélgetéseket folytattak a belügyesek az utazást megelőzően az egyetemi oktatókkal. Nagyon sok esetben az útlevélkiadás feltétele az volt, hogy kötelezték magukat arra, hogy beszámolnak az előadókörútjukról, illetve az ott folytatott beszélgetésekről. Aki ezt nem vállalta, annak megtiltották a kiutazását, de elsősorban a nyugati és nem a tömbön belüli utakat gátolták.

- A '80-as évek egyik jellemző momentuma volt, hogy a Kispolszkikkal érkező lengyelek az ottani gazdasági nehézségek miatt külföldön üzletelni próbáltak, Szegeden is a mai Cserepes sori piacot lengyel piacnak nevezték. Ellenőrizték-e a belbiztonsági szervek a Magyarországra igyekvő lengyeleket, esetleg a hazánkba érkezők között is voltak olyanok, akik ügynökként beépültek, s jelentettek lengyel társaikról, vagy a magyar közhangulatról?

- Elképzelhető, hogy voltak közöttük ilyen emberek, hiszen nem volt olyan része a lengyel társadalomnak, amelybe ne épült volna be a belbiztonság. A bővebb válaszhoz azonban szükséges lenne megvizsgálni az érintett dokumentumokat az archívumban, e témakörben nem végeztem kutatásokat.

- Volt-e a lengyel és a magyar belbiztonság között együttműködés? Adtak-e át adatokat egymásnak?

- Valószínűnek tartom, hogy volt egy ilyen együttműködés, hiszen egy közös tömbben volt a Lengyel és a Magyar Népköztársaság, de nem osztottak meg minden adatot, hiszen az SB-nek is dolgoznia kellett valamiből. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy a Szovjetunió nem nézte jó szemmel, ha a belbiztonsági szervek között az engedélye nélkül kapcsolatok alakultak ki, mert ezek csak Moszkván keresztül, az ottani vezetés jóváhagyásával működhettek.