Európai kihívásokra válasz a terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe emelése

A hadsereg elhárító jellegű cselekményekben való közreműködésének lehetőségét rögzítené az Alaptörvény terrorveszélyhelyzet esetére, amely a kormány által javasolt új különleges jogrendi kategória lenne. A lehetséges módosításról Sulyok Mártont, az SZTE ÁJTK Alkotmányjogi Tanszékének oktatóját, az Európai Unió Alapjogi Ügynökség Igazgatótanácsának magyar póttagját kérdeztük.

„A Franciaországban a múlt év végén megjelent, és a kormány szükségállapot esetén gyakorolható hatásköreinek bővítését a terrorfenyegetettség növekedése miatt célzó intézkedéseket is tartalmazó alkotmánymódosítási kezdeményezés kapcsán is világossá válik az, hogy azokra a biztonsági kockázatokra, amelyek a terrorizmus új módozatainak felbukkanásával jelentek meg, az egyes nemzeti alkotmányok szintjén válaszolni kell” – mondta el portálunknak

Sulyok Márton

a múlt héten bejelentett

kapcsolatban, mely szerint az Alaptörvényben rögzíteni kellene a terrorveszélyhelyzet alapvető szabályait. Kiemelte: az teljesen igaz - ha a magyar politikai diskurzust és a sajtóértesüléseket megnézzük -, hogy a magyar Alaptörvény jelenleg a különleges jogrendre vonatkozó intézkedések között nem ad választ az ilyen típusú veszélyhelyzetre, mert vannak a tradicionális és klasszikusan honvédelmi típusú különleges jogrendi helyzetek, és van az úgynevezett veszélyhelyzet, amelyet katasztrófavédelmi esetekben lehet alkalmazni. Ezzel azonban a magyar alkotmány nincs egyedül. „Az általam ismert európai alkotmányok a vonatkozó rendelkezések között nem tartalmaznak jogi választ ezen új fenyegetésekkel szemben” – tette hozzá Sulyok. Az új alkotmánymódosítás révén létrejövő szabályozás egyik lehetséges értelmezése mivel az „terrorveszélyhelyzetről” beszél -, hogy a veszélyhelyzet alaptörvényi szabályozására épít majd, amely eredetileg,többek között élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető cselekmények esetére, elhárító intézkedések megtételére hatalmazza fel a Kormányt. A terrorizmus kimeríti ezt az alaptörvényi kategóriát.

Egyébként az összes egyéb különleges jogrendi esetben is így tesz az Alaptörvény, vagyis elhárító jellegű intézkedések megtételére hatalmazza fel a kormányt. A garanciákat sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, amelyek kialakításában jó megoldás lehet, ha például a veszélyhelyzettel kapcsolatos szabályozást összehasonlítjuk a többi különleges jogrendi esettel.Váratlan támadás esetén például találkozunk olyannal, hogy a Kormánynak haladéktalanul és folyamatosan tájékoztatnia kell az Országgyűlést az összes tevékenységről, amit úgynevezett rendeleti kormányzás keretein belül elvégez. Természetesen minden, rendeleti kormányzás keretében meghozott intézkedéshez az Országgyűlés jóváhagyása szükséges, ha ezek meghosszabbításáról dönt. Ilyen esetekben az szintén garanciális szabály lehet, ha például minősített többséget kíván meg a fentiek jóváhagyáshoz az Alaptörvény. „Itt azonban nemcsak Alaptörvény-módosításról beszélünk, mivel az Alaptörvény felhatalmazást ad alsóbb szintű, úgynevezett szektorális törvényeknek, hogy rendezzék a részletkérdéseket. A módosítások lényegi része a honvédelmi törvényben, illetve azon keresztül– adott esetben – más törvények módosítása által fog életbe lépni” – fogalmazott az alkotmányjogász.

Vannak az Alaptörvényben a különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok is, amelyek például egyes alapjogok korlátozását, illetve felfüggesztését megengedik. Nyilván egy terrorveszélyhelyzet esetében az alapjogok korlátozása alapvetően nem indokolható, illetve kifejezetten végszükség esetén fontolható meg, megfelelő garanciák mellett. „Mivel nincs még ezzel kapcsolatban nyilvános tervezet, nem tudjuk, hogy a szabályozás milyen irányt fog felvenni, így véleményt erről nyilvánítani nem lehet” – hangsúlyozta Sulyok Márton.

Standard műveleti protokoll

A módosítás körül kialakult politikai vitákban megjelent az az állítás, hogy az Alaptörvény e módosításával megnyílna a lehetőség a hadsereg magyar nép elleni bevetésére. Itt azonban ki kell emelni azt, hogy elhárító jellegű cselekményekben való részvételről van szó. „A haderő saját nép elleni bevetésének kérdése egy érdekes jelenség, amelynek történelme csak az Egyesült Államokban van, ahol 1878-ban hoztak egy törvényt, amellyel a szövetségi haderőnek az államok területén történő bevetését kívánták korlátozni”-részletezte Sulyok Márton. „Nagyon fontos azonban az, hogy az USA államainak szintjén, melyek önálló alkotmánnyal rendelkeznek, a tagállami, tehát a nemzeti gárda által alkotott haderőre ez a korlátozás nem vonatkozik, és elhárító jellegű, adott esetben kifejezetten terrorellenes cselekményekre az állami kormányzat jóváhagyásával a haderő szintén bevethető az adott államok területén” – fűzte hozzá.

Hangsúlyozta: a hazai helyzetben a magyar nép elleni bevetésről semmiféleképpen nem beszélünk, viszont fontos, hogy alkotmányjogilag rögzítsék a belföldi műveletek kereteit. Arról nem is beszélve, hogy a Kormánynak van egy adott szerepe ebben a szervezetirányításban, és emögött úgynevezett standard műveleti protokollok is húzódnak. Ez annyit jelent, hogy a rendőri és fegyveres erők együttműködésének és az ehhez kapcsolódó koordinációnak van egy olyan háttere, beleértve jogi, közigazgatási szabályokat, irányítási rendszereket. Ezeket egy ilyen Alaptörvény-módosítással – és az ebből eredő szektorális törvénymódosításokkal - korszerűsíteni lehet, ami választ tud adni számos, frissen felmerült kérdésre a megnövekedett terrorfenyegetettséggel szembeni hatékony fellépéssel kapcsolatban. „Eredetileg is több kézben osztották szét a hadsereg irányításának jogköreit és megosztották a hatásköröket, amikor a rendszerváltó alkotmánymódosítást elfogadták 1989-ben. Nem szabad azonban felednünk, hogy az egy teljesen más politikai és biztonsági környezetben megszületett szabályozás volt. Akkor még terrorizmusról nem igazán lehetett beszélni – legalábbis a mai léptékkel mérve biztosan nem” – fogalmazott Sulyok Márton.

Megelőzés vagy elhárítás?

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a tavaly novemberi párizsi terrortámadás után vizsgálta, hogy az egyes tagállamok, illetve az Unió hogyan reagáltak arra és az azon keresztül realizálódó új típusú terrorfenyegetésre. Fontos, hogy amíg az EU válaszai alapvetően megelőzésre koncentrálnak, például információgyűjtésen keresztül, addig a tagállami válaszok főként az elhárításban fontosak, persze ezen a szinten is zajlik információgyűjtés és egyéb, megelőzésre irányuló tevékenység. Az elhárítás és a megelőzés azonban más ponton csatlakozik be abba a folyamatba, amelyet terror-fenyegetettségnek neveznek mostanában.

A francia választ érdemes körüljárni ezzel kapcsolatban, amelynek ősét még

Valéry Giscard d’Estaing

francia elnök hozta létre 1978-ban. Ez a "Vigipirate" nevű nemzetbiztonsági veszélyjelző rendszer, amelynek keretében a tavalyi párizsi terrortámadásokat követően közel tizenkétezer katonát vezényeltek ki különböző elhárítási célú, védelmi feladatok ellátására Franciaországban, különösképpen Párizsban, emellett többletköltségvetést adtak a haderőnek, plusz munkahelyeket teremtettek és kívánnak teremteni a jövőben is. A jelenlegi francia kormányzat ezen felül olyan alkotmánymódosítást terjesztett elő még decemberben, amely, ha elfogadják, a Kormány szükségállapot idején gyakorolható hatásköreinek bővülését eredményezi. A sajtóból megismerhető, javasolt rendelkezések között találjuk azt is, hogy kizárják a bírói felülvizsgálat lehetőségét házkutatások, adott esetben házkutatási parancs nélküli házkutatások lefolytatása kapcsán. Alapjogi szempontból ez is egy fontos nézőpont, amit figyelembe kell venni – tette hozzá Sulyok. Hasonló ilyen védelmi rendszerek léteznek egyébként az Egyesült Királyságban is, ahol tradicionálisan a rendőrség és a polgári titkosszolgálatok hatáskörébe tartozó kérdésekben lehet aktivizálni a hadsereget belföldi terrorveszély esetén, és a magyar alkotmánymódosítás is ezt célozná, olyan kérdésekben, melyek általában az Alaptörvény és a releváns szektorális törvények vonatkozó rendelkezései alapján tipikusan a rendőrség és a polgári titkosszolgálatok hatáskörébe tartoznának. A tervezett Alaptörvény-módosítás tehát egy plusz védelmi rendszerként adna lehetőséget a hadsereg bevonására a fenti körülmények között, azonban a megfelelő hangsúlyok kialakításában nagyon nagy figyelmet kell szentelni az összehangolt irányításra, a hatáskörök megfelelő megosztására, és a rendszerbe épített garanciákra is.