Misetics Bálint: Szabálysértéssel is helyes tiltakozni a kilakoltatások ellen + FOTÓK

Az aktivista szerint kiemelkedően nagy a lakhatási szegénység hazánkban. Úgy véli, kevés évi tízmillió forint a Cserepes sori szegregátum felszámolására, de az még rosszabb, hogy még ezt az összeget is nyolc éve másra költi a város. Misetics Bálinttal kedden beszélgettünk Szegeden, amikor a szegedi AKUT Egyesület meghívására a lakásszegénységről adott elő.

„Aktivistaként alapvetően lakhatással foglalkozom, 2005-től Az Utca Embere Önkéntes Mozgalom tagjaként tevékenykedtem, később az ebben résztvevőkkel együtt alapítottuk A Város Mindenkié csoportot, amely tagjainak többsége hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt ember, lakhatási szegénységben élő személy” – jellemezte magát és egyben a személyéhez kapcsolódó szervezeteket

Misetics Bálint

, A Város Mindenkié csoport tagja. Misetics többek között azzal került be többször a médiába, hogy élőlánccal próbált megakadályozni kilakoltatásokat társaival Budapesten. Hangsúlyozta, hogy tevékenységük nagyobb részét nem az ilyen esetek teszik ki, így például jogsegélyszolgálattal rendelkeznek, amelynek köszönhetően sok lakhatási szegénységben érintett családdal találkoznak, s általában nem alakul ki „botrány”, mert sikerül valamilyen megoldást találni. Az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat gyakran jogszerűnek tartja, de szerinte ez kegyetlen lépés, sérti a szociális biztonsághoz, a méltósághoz való jogot. „Azt gondoljuk, hogy akár alacsonyabb szintű törvények megszegésével, például szabálysértést magába foglaló passzív ellenállással is helyes, illetve indokolt tiltakozni a kilakoltatások ellen” – vélekedett.

Mit is jelent a lakhatási szegénység? Mennyiben vagyunk ebben érintettek?

Amit ezzel kapcsolatban a legelőször érdemes leszögezni az az, hogy Magyarországon a környező országokhoz képest kiemelkedően sok embert érint a probléma, jelentős a számuk azoknak, akik nem tudják befizetni a lakbérhátralékot, képtelenek kifűteni a lakásukat, beázott, penészes, túlzsúfolt lakásban élnek. A lakhatási szegénységben leginkább érintettek az alacsony jövedelműek, ezen belül is a roma-magyarok, akik az átlaghoz képest két-háromszor vannak annyian e kategóriában, mint mások.

Mit tennél a szegregáció problémájával, hogyan szüntetnéd meg a szegregátumokat?

Érdemes kettéválasztani a problémát. Egyrészt mintegy 100-120 ezer ember lakik a szűkebb értelemben vett szegregátumokban, nagyobb részük cigány-magyar, akik rettenetes lakásviszonyok között élnek, s ez a gyermekek tanulmányaira is negatív hatással van, betegségekkel, pszichológiai problémákkal is összefügg. Másrészt ezek a lakáskörülmények még rosszabbnak tűnnek, ha maguk körül is csak ilyen életviszonyokkal találkoznak, miközben minimálbért, vagy közfoglalkoztatotti minimálbért keresnek, tehát nem is engedhetnének meg az érintettek maguknak jobb lehetőségeket. Ezt a két problémát együtt kell kezelni, ami egyszerre várospolitikai és jövedelem-, illetve foglalkoztatáspolitikai feladat. Természetesen átmenetileg elfogadható a gettók „csinosítgatása”, mint például az, hogy legyen folyó ivóvíz, de összességében nem ez a megoldás, biztosítani kell a lehetőséget a szegregátumokból való kilépésre.

Az alsóvárosi roma tanodában ülünk. Mit lehet tenni az oktatás szemszögéből azért, hogy kitörhessenek a szegregátumból a fiatalok?

Tudomásom szerint ide alacsony jövedelmű roma családok gyermekei járnak, ami táptalajt adhat olyan félreértéseknek, hogy a kulturális különbségek miatt szükséges a felzárkóztatás, s egy egyébként jól működő oktatási rendszerbe kell integrálni a cigány-magyarokat. Ennek az ellenkezője igaz. Összehasonlítva a cigány-magyarok és a nem ide tartozók tanulmányi eredményeit, s ha figyelembe vesszük a szülők iskolai végzettségét, a lakhatási körülményeket, az intézményt, ahova járnak, akkor teljesen eltűnik a különbség, illetve a matematikában jelentéktelenné csökken. Ez azt jelenti, hogy az intézményrendszer nem biztosítja az iskolai esélyegyenlőséget, így újratermeli az egyenlőtlenséget. Igaz, nincs is olyan iskolarendszer, ami ezt kezelni tudná, ezért javítani kell azoknak a családoknak a munkaerő pozícióját, amelyekben ezek a gyerekek élnek.

Szegeden évi tízmillió forintot szántak a Cserepes sori szegregátum felszámolására, ezt az összeget azonban nyolc éve másra költi a városvezetés. Mit gondolsz erről?

Azt gondolom, hogy tízmillió forintot erre költeni méltatlanul alacsony összeg, s az még felháborítóbb, hogy fel sem használják ezt az összeget. Ha jól gondolom, az érintett emberek többsége önkormányzati tulajdonú lakásban lakik, ami egy támogatott lakhatási forma, s amelyet ezen emberek jövedelem szintje teljesen indokol. Úgy vélem, hogy nem lelépési díjat kellene fizetni nekik, s 1,2-1,3 milliós összegekkel kiszúrni a szemüket, mert ebből csak Borsod-Abaúj-Zemplén megye valamely gettófalujában tudnának venni egy folyóvíz nélküli penészes házat, pedig nem annak kellene lennie a célnak, hogy még nagyobb szegénységbe, reménytelenségbe taszítsuk az embereket. Az önkormányzati lakások bővítésével kéne elhelyezni őket, mert ez az önkormányzatnak is érdeke, hiszen nem előnyös a városnak sem szegregátumban található házat birtokolni. Hozzáteszem, ez az én véleményem, a lakóké fontosabb ennél, de abban biztos egyetértünk, hogy 1,2 millió forint kevés…