Szolidaritás Éjszakája Szegeden: Sokan nem akarnak az ember mögé látni + FOTÓK

A Dóm téren felállított sörpadok mellett sokan csak beszélgettek, míg mások jó kedélyűen ping-pongoztak. A Szolidaritás Éjszakáján immár tizenegyedik alkalommal meleg étellel és teával várták a fedél nélkülieket.

A Szolidaritás Éjszakáját az úgynevezett krízisidőszak legelején, novemberben rendezik a belváros frekventált terein, amikor beköszönt a hidegebb idő és az ünnepek közeledte egyre nagyobb nyomást gyakorol a fedél nélküliekre. Tizenegy éve indult a rendezvény, ami mára a szervezők, a munkájukat támogató önkéntesek valamint a hajléktalanok várt eseményévé nőtte ki magát. A Katolikus Egyetemi Lelkészség minden alkalommal meleg étellel, teával, adományokkal és néhány jó szóval várja a rászorulókat és természetesen azokat is, akik szeretnének, de a hétköznapokban nem mernek kérdezni az utcán, padokon üldögélő emberektől. Vidám közösség gyűlt össze a Dóm téren péntek este: a fedél nélküliek közül legtöbben csak jó kedélyűen beszélgettek a vacsorához felállított sörasztaloknál, míg mások asztalitenisszel múlatták az időt. Szinte nyoma sem volt a hétköznapok nyomorúságának, a barázdált arcok és a mélyen ülő tekintetek viszont szavak nélkül árulkodtak a fedél nélküliek sorsáról.

Balogh Rita

egyetemi hallgató, szeptember óta önkéntes munkát vállal a lelkészség keddi ételosztásában, de a Szolidaritás Éjszakájához most csatlakozott először. Rita úgy mesélt erről a karitatív tevékenységéről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hiszen számára az is. Szeret másokon segíteni, történjen az bármilyen apró megmozdulás vagy rendezvény keretein belül. "Úgy veszem észre, a korosztályom nem foglalkozik eleget a hajléktalan-kérdéssel. Gyakran elmennek a rászorulók mellett az utcán, nem látnak és sokan talán nem is akarnak az ember mögé látni. A keddi ételosztásokon gyakran találkozunk megdöbbentő sorsokkal, az egyik ilyen volt annak a hajléktalannak az esete, aki elmesélte, valójában lenne hol laknia, csak a gyerekei kitúrták a házából." A fiatal lány szinte minden keddi ételosztás után hosszas elmélkedésbe kezd otthon, azon gondolkodik, mit lehetne jobban, hatékonyabban csinálni, hogy enyhíteni lehessen a fedél nélküliek nehézségein. Sokszor elég egy jó szó, egy kedves gesztus, és feltárul egy egészen elképesztő emberi sors. "Nem egy diplomás vagy akár többdiplomás ember él az utcán. Nehéz lenne megítélni, hogy a hajléktalanok száma hogyan alakult az elmúlt időszakban, de úgy gondolom, nem lehet a hajléktalanságot élesen elválasztani a szegénységtől. Ugyanakkor mégis van különbség, hiszen vannak olyan rászorulók, akik nem fognak ilyen rendezvényre ellátogatni, mint a Szolidaritás Éjszakája, mert nem akarják, hogy egy sorba vegyék őket a hajléktalanokkal" - ezt már

Lengyel András

mondta, aki 4 év foglalkozik fedél nélküliek segítésével. A főszervező szerint nehéz definiálni a hajléktalanságot, a gyakorta használt szociális probléma fogalmát is elvontnak tartja, hiszen nem problémaként, hanem megoldásra váró feladatként tekint a kérdésre. "A feladatunk az, hogy emberként bánjunk velük, hogy az ilyen alkalmakon együtt legyünk, jó hangulatban töltsük el az időt és felkínáljuk a lehetőséget azoknak, akik többet szeretnének megtudni a hajléktalanokról." Bizony, van ilyen is. Tavaly mintegy 50 fedél nélküli vett részt a Szolidaritás Éjszakáján, s sokan közülük éltek a lehetőséggel és részt vettek az úgynevezett élő könyvtár sorozaton. A program célja az volt, hogy mint könyveket, az érdeklődők kikölcsönözhették őket néhány percre és kérdezgethették sorsukról. Lengyel András megemlítette, épp a napokban találkozott a legnagyobb közösségi oldalon egy olyan bejegyzéssel, melyben valaki arra buzdította szegedi ismerőseit, hogy jöjjenek el vele a Szolidaritás Éjszakájára s minél többen elegyedjenek beszélgetésbe a résztvevőkkel.