Egyedül a szegedi 46-osok vettek részt mind a tizenkét isonzói csatában

A Közéleti Kávéház rendezvénye Tóth István történésszel és Szanka József gyűjtővel az I. világháborúban lezajlott tizenkét isonzói csata témakörére épült, de egyszerre szólt többről és kevesebbről.

„Érdemes a hősök emlékét megőrizni, de elfogultság és harag nélkül” - mondta

Tóth István

, s hozzátette, a közoktatásban használt tankönyvek csupán két és fél sort írnak az első világégésről. Habár a Nagy Háború Blog által közzétett nem reprezentatív kérdőív szerint valóban alulreprezentáltnak tartják a történelemtanárok az I. világháború megjelenését a tankönyvekben, e kijelentést azonban joggal túlzásnak nevezhetjük. Azt azonban egyáltalán nem, hogy valamilyen módon szinte minden magyar család érintett volt a XX. század első világégésében, hiszen 660 ezer magyarországi halt meg a frontokon Franciaországtól a Közel-Keletig, mintegy felük az Isonzónál és a Doberdó-fennsíkon, ahol a szegedi 46-os közös gyalogezred is küzdött. 1915 őszére az ezred hatvan százaléka kicserélődött. A szegediek helytálltak, egyedül ők vettek részt mind a tizenkét isonzói csatában. Az olasz hadüzenet 1915. május 23-án történt meg.

Szanka Józseftől

megtudtuk, először a boszniai Višegradnál csaptak össze a szegediek az ellenséggel, utána szállították át őket a keleti (orosz) frontra. Itt az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai nagy veszteséget szenvedtek az orosz-japán háborúban tapasztalatokat szerzett cári erők ellen. Egy évvel később viszont az olaszok jártak hasonlóan, hajtották mintaszerűen a géppuska elé katonáikat a tábornokok.

Előkerültek az I. világháború hírhedt és híres fegyverei, Tóth Istvántól megtudtuk, az olasz fronton is került sor gáztámadásra, valószínűleg császári engedéllyel. „Napokon keresztül lehetett hallani a mélyedésekben elhelyezkedő olasz katonák halálhörgéseit. A taljánok egy hónapig nem ejtettek hadifoglyot” - osztotta meg Tóth István a támadás hátborzongató részleteit a hallgatósággal. Híres fegyver volt a Schwarzlose géppuska, amely korszerű fegyvere volt ezen éveknek. Hozzátehetjük, a Don-kanyarban már nem kedvelték ennyire. Az I. világháború hozta el a terepmintájú ruhák reneszánszát, a mesterlövészek is ekkor kezdtek el vadászni a tisztekre. A repülőgép előbb felderítő eszköz volt, később bombáztak is vele. Az I. világháború vadászai még lovagiasak voltak, tévhit azonban, hogy mindegyikük nemes lett volna - hívta fel a figyelmet a történész. „A szegedi 46-osok zárt egységben vonultak haza a fegyverszünet után” - mondta a szegedi katonákról Szanka. Kiemelte

Diendorfer Miksa

zászlóaljparancsnok szerepét, aki 1919-ben lefegyverezte a vörös csapatokat, s átvette a parancsnokságot. Nem sokkal később sok zsidó tartalékos tiszt csatlakozott katonáihoz, sőt a kereskedők is támogatták az új haderőt, ebből született a Horthy által vezetett Nemzeti Hadsereg - mondta el Szanka József A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma című kötet alapján. Diendorfert 1950-ben kitelepítették, mint osztályidegen hunyt el 1952-ben Jászapátiban, egy zsidó embertársa saját pénzén temettette el titokban. Két-három éve találták meg a nyughelyét, tavaly

temették újra

a szegedi Belvárosi Temető díszsírhelyére. Az újratemetés többek között a Meritum Egyesületnek volt köszönhető, amely emellett történelmi vetélkedőket szervez iskolásoknak, illetve hadszíntérkutatással is foglalkozik. A délutánnak különös aktualitást adott, hogy az Isonzó Expressz pár nappal korábban érkezett haza Olaszországból.