Újabb 14 holokausztáldozat emlékébe „botolhatnak” a szegediek (FRISSÍTVE) + FOTÓK, VIDEÓ

Újabb botlatókövekkel emlékeznek Szegeden a holokauszt áldozataira. Az alkotó, Gunter Demnig német szobrász személyesen teszi helyükre az emléktáblákat.

„Szegeden eddig húsz botlatókövet helyeztek el, de várhatóan hamarosan folytatni fogjuk a munkát” - mondta

Lednitzky András

, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke a rendezvény sajtótájékoztatóján, majd átadta a szót

Kirschner Péternek

, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnökének, aki megköszönte a helyi média és a városlakók segítőkészségét, szimpátiáját. A MAZSIKE vezetője fontosnak tartotta kiemelni, hogy a mostani alkalommal Újpesten egy roma áldozatra is emlékeztek. Nem szabad elhallgatni, hogy a zsidóságon kívül más kisebbségek is elszenvedték a nácik rémuralmát. „Az első követ még Kelet-Berlinben helyeztem el, félig-meddig illegálisan, mostanra azonban 19 országban Spanyolországtól Oroszországig találhatóak emléktáblák” - fejtette ki

Gunter Demnig

, aki ősszel Görögországban is kifúrja botlatókövei helyeit. Fontosnak tartja, hogy az ifjúságot is megszólítsa, hogy elgondolkozzanak azon: talán pont olyan idős volt az az Auschwitzban meghalt fiatal, mint most ő maga.

Korábban írtuk

A botlatókövek célja, hogy emlékeztessék napjaink embereit a nácik áldozataira, legyen szó az izraelitákról, a Jehova tanúiról, a munkaszolgálatosokról, a keresztény ellenzékiekről, a homoszexuálisokról, vagy a fogyatékosokról. Az első köveket 1995-ben Köln egyik utcáján helyezte el

Gunter Demnig

ötletgazda, ekkor még eljárás indult ellene. Mára legálisan több ezer személyre emlékeztek meg Németországon kívül számtalan államban e módon, így hazánkban először 2007-ben. A köveket az adott személy utolsó maga által választott lakhelye előtt helyezik el. Az adattáblákra csak hiteles adatok kerülhetnek fel a következő sorrendben: „Itt lakott” felirat, majd a név, a születési idő, továbbá életéről, vagy haláláról ismertté vált utolsó információ. Magyarországon önkormányzati engedéllyel lehet kihelyezni botlatókövet, a 10x10 centiméteres emléktábláért 110 eurót kell fizetni a művésznek. A

SZEGEDma korábban itt

írt az eddig elhelyezett botlatókövekről és a Telin TV dokumentumfilmjéről. A mostani alkalommal július 20. és 23. között 77 botlatókövet helyeztek és helyeznek el Budapesten, Szegeden és Nagykanizsán. Városunkban 11 óra és 17 óra között összesen 14 áldozatra emlékeznek meg, akik 1943 és 1945 között vesztették életüket a koncentrációs táborokban, vagy munkaszolgálat során, így

Bloch Mórra

(1866-1945),

Dömötör Mihályra

(1869-1944),

Frankfurt Izidorra

(1899-1943),

Deutsch Mátyásra

(1890-1945),

Kohn Dezsőre

(1907-1943),

Balassa Jenőre

(1896-1945),

Bloch Jánosra

(1904-1944),

Bloch Lászlór

a (1915-1944),

Kárász Józsefnére

(1886-1945),

Fehér Jánosra

(1910-1943),

Brunner Imrére

(1883-1945),

Brunner Imrénére

(1885-1945),

Darvas Károlyra

(1874-1944),

Erdős Istvánra

(1909-1943). Az áldozatok egykori hozzátartozói és a Zachor Alapítvány javaslatára a MAZSIKE döntött, hogy a mostani alkalommal kinek az emlékére helyeznek el botlatóköveket.

Demig szokásához híven jellegzetes kalapjával a fején érkezett meg a Hajnóczi utca 10. szám elé az első botlatókő elhelyezésére. Előbb körbevágta a kő helyét, majd kikaparta a földet, s beillesztette az emléktáblát. „Kárász Józsefné Szivesi Márta az egykori Csekonics (ma: Nagy Jenő) utca 4. szám alatt élt. Egy patrícius család harmadik gyermekeként született 1886-ban. Nem csak családjában, hanem bizonyos módon Szeged szellemi életében is aktív volt a háromgyermekes anya, hiszen 1914-ben ő volt a szegedi nőmozgalom vezetője. A Bauhaus tanítvány lánya,

Kárász Judit

okán

Radnóti Miklóssal

is kapcsolatba került, aki rendszeres vendég volt a Szivós-házban, mivel csak itt voltak megtalálhatóak az egész városban a Nyugat azon számai, amelyekben publikált

Kaffka Margit

. Kárász Józsefné a költőnő egykori barátnőjeként sok más információval is segíttette az ifjút, így Radnóti sikeresen írhatta meg szakdolgozatát a fiatalon elhunyt művésznőről. Végül a harmadik deportálással került a mai Ausztria területére, majd a Cseh-Morva Protektorátusba, ahol Theresienstadt településen 1945 januárjában hunyt el. Édesanyám Bergen-Belsenbe maradt, s hosszúidőn át lelkiismeret-furdalás gyötörte, hogy nem bírta szerető nagynénjét életben tartani” – mondta el

Lányi

(eredetileg: Landesberg)

Pál

, aki már a borzalmak at követően, 1946-ban született. A Telin TV anyagát a botlatókövekről itt tekinthetik meg: http://www.youtube.com/watch?v=ktL5UkLFF-4