Farkas Bertalan: „Nem kérhetek elnézést, mert engem választottak az űrrepülésre"

Idén 35 éve jutott az első, s mindmáig egyetlen magyar az űrbe. Könyvheti fellépése előtt beszélgettünk Farkas Bertalannal, a Zrínyi Kiadó vendégével egészségről, vadászrepülésről, környezetvédelemről, s természetesen űrrepülésről és űrkutatásról.

- 65 éves, mégis konferenciákra utazik a világ minden tájára, emellett pedig iskolában, óvodákban, rendezvényeken vállal fellépést hazánkban. Mi a titka a fittségének?

- Már gyerekkoromban is hihetetlenül imádtam a sportot. A sport sok mindenben segített, de egyben nagy lehetőséget jelentett életpályám alakulása is, az, hogy vadászrepülő lehettem. E szakmában mindig felkészültnek kellett lenni, hiszen szuperszonikus gépekkel repültünk. Mindig ki szerettem volna tolni azt az időtartamot, amíg vadászpilóta lehetek. Az űrhajós kiválogatásnál rákerültem a listára, s mikor már csak ketten maradtunk, fontossá vált, hogy ne a súlytalanság állapotával és más problémákkal foglalkozzak. Az űrrepülést követően hosszú időn keresztül bíztam abban, hogy újból a világűrbe kerülhetek, e cél eléréséhez pedig meg kellett tartanom a kondíciómat. Orvos barátaimmal beszéltük, hogy az a ruha, amelyet akkor kaptam, amikor kineveztek dandártábornokká, még mindig jó rám (ez 20 éve, 1995-ben történt – szerk.).

- Mint említette vadászpilóta volt az űrhajós program előtt. Milyen volt a repülés a ’70-es években, mikor MIG-21-esek voltak a legkorszerűbb gépek?

- A vadászpilóta olyan bevetésre, esetleg háborúra készül, ahol a gép minden tulajdonságát maximálisan figyelembe kell vennie. Azokban az időkben a MIG-21 megfelelt a követelményeknek, több ezret gyártottak belőle. Soha nem volt velük problémám, pedig az összes modifikációján repültem. Végül a legkorszerűbb változatáról, a MIG-21Biszről kerültem az űrhajóra.

- A vadászpilótából űrhajós lett. Mit érzett akkor, mikor kimondták, Ön és nem Magyari Béla lesz az első magyar űrhajós?

- Mikor a listára kerültem 95-en voltunk, később egyre csökkent e szám. Mindenki tudta, hogy hiába kerülünk ki ketten Csillagvárosba, csak egy ember repülhet. 35 éve volt az űrrepülés, nem kérhetek elnézést, mert engem választottak. Akkor valószínűleg a legeslegjobbak közül a legjobbat akarták.

- Végül Ön jutott ki az űrbe. Mely ott végrehajtott kísérletére a legbüszkébb?

- Számomra a legfontosabb kísérlet, mint minden űrhajós számára, a súlytalanság elviselése volt. Ha ez sikerül, akkor minden más is sikerülni fog, amelyért a világűrbe küldtek. A legbüszkébb a Pille eszközzel végrehajtott kísérletekre vagyok, amelyről bizonyosan sokan hallottak. A repülésem előtt ugyanis még nem volt lehetőség a kozmikus sugárzás mérésére a világűrben. E műszer továbbfejlesztett változatai fent voltak a Szaljut-7, a Mir és az ISS űrállomásokon is. Bízom benne, hogy a jövő űrállomásain is ugyanígy lesz. https://www.youtube.com/watch?v=U_wzasQ65S8

- Űrhajósként nem repülhetett tovább vadászgépeken. Bánja-e, hogy a diplomáciai karrierje került előtérbe a repülés helyett?

- Ezt kaptam feladatul, ezzel kell megbirkóznom. Nem összehasonlítható a kettő, én űrhajósként járom a világot. Mindenhol tisztelettel fogadnak, repülésem 35. évfordulójára tíz országból jöttek el barátaim. Rengeteg telefonhívást, levelet, gratulációt kaptam. Úgy érzem, volt értelme a világűrbe menni. Természetesen továbbra is sok vadászpilóta barátom van.

- Mit tart legfontosabb feladatának volt űrhajósként?

- A környezetvédelmet. A Földdel, az atmoszférával való kapcsolat egy űrhajós számára mindig fontos kell, hogy legyen. Politikusoktól független e kérdés, azonban az ő feladatuk, hogy felelősséget vállaljanak a döntésekért. Ha meg akarjuk őrizni a földi létfeltéteket az unokáink unokái számára is, akkor meg kell védenünk az erdők, a vizek és a levegő tisztaságát.

- Említette a politikusok felelősségét. E hónap végén jár le megbízatása a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál. Mit sikerült elérnie miniszteri tanácsadóként a nyolc hónap alatt?

- Egy nagyszerű lehetőség volt, az elmúlt 25 év alatt bárki odajöhetett volna hozzám, de csak Szijjártó Péter tette meg. Elfogadtam e felkérést, amelynek egyik része diplomácia jellegű volt, hiszen 35 éven keresztül képviseltem a magyar nemzetet. Találkoztam királyokkal, császárokkal, beszélgetéseink alatt nagyon sok hasznos információra, tapasztalatra tettem szert. A másik fontos terület, amelyről megegyeztem a miniszter úrral, hogy az űrkutatás bármely szegmenségben a magyar részvételt támogatjuk. Hiszen a magyar kutatóintézetek, bármilyen feladatot is kaptak eddig, mindig megoldották. A magyar szellemi tőke felkészült arra, hogy számoljanak vele külföldön. Megmutathatjuk, hogy egy kis ország is tehet le valamit a nagyok mellett az űrkutatásban.

- Mit üzen azon gyermekeknek, fiataloknak, akik ma kozmonauták szeretnének lenni? Lesz-e újabb magyar űrhajós?

- Nem létezik, hogy ne legyen. Remélem, hogy segíthetek egy magyar űrhajós lánynak, fiúnak, aki egy, az enyémhez hasonló felkészülésben vehet részt. A következő magyar űrrepülőt is mások fogják felvinni tudományos program céljából. Repülésem óta sok minden megváltozott az űrtechnikában, hiszen, azóta már nem 36 tonna, hanem több mint 400 tonna keringhet összekapcsolódva az űrben. Minél inkább előre jutunk, annál nagyszerűbb szerkezetek kerülnek a világűrbe. Fontos, hogy ott legyünk, részt vegyünk, mert ha nem tesszük, behozhatatlan lesz a lemaradásunk.