CVU: Közszolgálatiság szegedi módra

A Civil Városi Unió sajtóközleményében a szegedi trolibotrány kapcsán arról ír, hogyan tud "a városvezetés bármit lenyomni a félretájékoztatott lakosság torkán".

"Örömmel jelenthetjük, hogy hosszú évek óta először sikerült nyilvánosságot kapnunk a Délmagyarország című napilapban, amikor a trolibotránnyal kapcsolatos,

reagált az újság egy cikkében" - kezdődik a június 10-i közlemény, mely egyébként

Ebből kiderül, a CVU mint megszólíttatott fél reagálni szeretett volna az inkriminált "Trolis munkát nyert a volt SZKT-vezető" című május 29-i DM-írásban foglaltakra, ezért a szervezet vezetősége nevében

Vida Sándor

és

Beck Gábor

az alábbi sajtónyilatkozat szó szerinti közzétételét kérte a napilaptól mind a nyomtatott, mind az online felületen.

A CVU kérdezett - volna

Válasz a háborgó civilektől „Botrányosnak tartja a Civil Városi Unió (CVU), hogy az egykori SZKT-igazgató, Dózsa Gábor cége trolis közbeszerzést nyert Szegeden” – írta a Délmagyarország a múlt pénteki számában, majd így folytatja: „Nem tudni, miért pont most háborognak a civilek, ugyanis Dózsa Gábor cége már februárban is nyert nyílt közbeszerzésen, azért a munkáért pedig nem támadták” - olvashattuk a Délmagyarország múlt pénteki számában. A CVU nemcsak most, de az elmúlt évek során többször kritizálta a közlekedési nagyprojekt bonyolítását. Az ezzel kapcsolatos írások az egyesület honlapján (www.cvu.5mp.eu) megtalálhatók. A fenti cikk írója – talán nem véletlenül – összekever két közbeszerzést: az általa említett projekt a 2015. februárjában aláírt szerződés alapján, a Csongrádi sgt. - Makkosházi krt. csomópont felsővezeték elemek cseréjéről szól, míg a CVU a legújabb 378 milliós beruházást vette górcső alá. Korábbi kritikai észrevételeinkre azonban, ahogyan eddig sem, úgy most sem kaptunk választ. Ezért most ismét megfogalmazunk néhány kérdést: - 2014-ben írtuk meg, hogy Dózsa Gábor, a Bus Tech Kft. és az SZKT ügyvezetőjeként megrendelőként és kivitelezőként egyaránt érintett volt a közlekedési nagyprojektben. Ezt a tényt az óta sem cáfolta senki, miként arra sem kaptunk választ, hogy a városvezetés tudott-e erről? - A projektben részt vevők listáját vizsgálva világosan látható, hogy egyes szereplők végig kísérik a folyamatot – e tekintetben különösen érdekes a cseh vonal. Van-e összefüggés Dózsa mindenki által ismert cseh kapcsolatai és a projekt szereplői között? - Ismereteink szerint a szakmai körökben kiválónak ítélt váltóállító rendszer a cseh Elektroline fejlesztése, így érthető és természetes, hogy annak kivitelezésében is részt vesz. A kérdés, hogy mit tesz ehhez hozzá Dózsa Gábor cége, a Ganz Tram Kft.? - Nagy Sándor alpolgármester szerint plusz pénz a 378 milliós legújabb többletforrás, melyből többek között alternatív betápláló kábelhálózat és villám és túlfeszültség elleni védelem, valamint automata váltóállító rendszer kerül kiépítésre. Az NFM és Szeged városa közti Támogatási Szerződés 6. módosítása leírja, hogy az Anna kút és az Indóház tér között nincs alternatív betápláló kábel, a villámvédelem nem felel meg a 2011. évi BM szabályozásnak, valamint a váltóállító rendszer nem biztonságos. Kérdés, hogy ezek nélkül eredetileg hogyan tervezték a projektet és mi történt volna, ha nincs ez a „talált pénz”? Maradt volna a „nem biztonságos” rendszer? - A Dózsa cége által jegyzett legutóbbi beruházás (Csongrádi sgt. - Makkosházi krt. csomópont) a tervezetthez képest nettó 10 millióval került többe, ami egy 26 millós összegnél elég számottevő. Vajon tudnak-e az illetékesek Szegeden olyan beruházást, melynél nem lépték túl a tervezett költségeket, vagy amelyeket sikerült határidőre befejezni, és amelyeket nem követtek újrabontások, javítások? - Szintén a 6. számú módosítás tartalmazza a következőket: „…a tervezési árfolyam és a tényleges kivitelezési árfolyam különbözetéből adódóan a fedezet rendelkezésre áll.” Emlékezhetünk arra, hogy az egyébként távolról sem hibátlan, korábbi SZKT ügyvezetőt a trolibeszerzések hátráltatása kapcsán azzal támadták, hogy a város árfolyam veszteséget szenvedett. Információink szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Mi erről Szentgyörgyi Pál álláspontja? - Érdekelheti a lakosságot a projekt 760 milliós menedzsment költsége. Igazak-e azok az információk, melyek szerint azok egy része a Nagy Sándor által irányított városfejlesztési, városüzemeltetési iroda, valamint a Pólus Kft. dolgozói részére lettek kifizetve, megbízási szerződések alapján? Végezetül: A CVU Dózsa Gábor szakmai hozzáértését soha semmilyen formában nem kérdőjelezte meg. (Bár említésre érdemes, hogy egy BKV-s projekt, ami Dózsa Gábor és a cseh EVC Group nevéhez fűződik és ami trolik akkumulátoros meghajtásáról szólt, meghiúsult és az érintett járművek most éppen bontás előtt állnak…) A szegedi beruházások bonyolítása azonban a legtöbb esetben legalábbis kételyeket ébreszt. Ez vonatkozik mind a tervezett költségek megemelkedésére, mind a vélelmezhető személyi összefonódásokra, mind a számtalan minőségi problémára egyaránt. A helyzet nagyban hasonlít az országos közbeszerzésekhez. Amikor Botka László jogos kritikákat fogalmaz meg azokkal kapcsolatosan, jó lenne, ha helyben nem követné a kormányzati gyakorlatot. Ideje lenne végre olyan beruházással találkozni Szegeden, amely a lakosság többségének támogatása mellett, átlátható módon, a tervezett költségeknek megfelelően valósul meg. Ehhez persze a szegediek véleményét előzetesen kellene kérni, nem pedig utólag tájékoztatni őket. A Civil Városi Unió kritikáit egyébként könnyű lenne cáfolni: csupán nyilvánosságra kellene hozni a projektek valamennyi dokumentumát, különös tekintettel a Pólus Kft. szerződéseire. Hiszen közpénzekről van szó…

A CVU friss közleményéből kiderül, a fenti nyilatkozat helyett a következő jelent meg a napilapban:

Ezek után a civilek nehezményezték, hogy kifejezett kérésük ellenére csupán egy "négymondatos, eredeti reagálásunk tartalmával köszönő viszonyban sem lévő írást közöltek oly módon, hogy írásunkból egy kiragadott mondatot szó szerint idéztek". "Természetesen - ismerve a szegedi médiaviszonyokat - eljárásukon nem lepődtünk meg, csupán sajnálatunknak adunk hangot, amennyiben úgy gondolják, hogy az efféle 'újságírás', a hibák koncepciózus elhallgatása hasznára válik Szeged városának" - írta a CVU a napilap főszerkesztőjének, egyúttal ismételten kérte teljes válasznyilatkozatának közlését.

Ki mit ért a hibák koncepciózus elhallgatása alatt?

A civilek most közzétett anyagából kiderül,

R. Tóth Gábor

főszerkesztő - aki egyébiránt hozzájárult a levelezés nyilvánosságra hozatalához - azt válaszolta, ha minden sajtóközleményt teljes terjedelmében közölnének, másról sem szólna az újság, csak egymás után sorjázó közleményekről, az olvasó érdekében szerkeszteni, tömöríteni kell az egyes témákhoz érkező észrevételeket, amihez a szerkesztőség fenntartja magának a jogot. "Felelősségünk az, hogy a szöveg mondanivalója, értelmezhetősége a szerkesztéstől ne változzon. Álláspontom szerint ez a kifogásolt esetben így is történt. Közleményüket teljes terjedelmében nem áll módomban megjelentetni. Abban azonban egyetértünk, hogy az Önök által felvetett kérdések közérdekűek, ezért ezekre a szakmánk szabályainak megfelelően, a másik fél meghallgatásával választ keresünk, a szegedi közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében. Arról pedig szívesen folytatnék további diszkussziót, mit értenek hibák koncepciózus elhallgatása alatt" - írta a főszerkesztő.

CVU: Ez a fajta közszolgálatiság nem rossz üzlet

A CVU a további vitának viszont nem látja értelmét (amit R. Tóth Gábor a maga részéről sajnálatosnak nevezett), de továbbra is tagadja, hogy "a kiragadott és idézett mondat, illetve írásunk tartalma köszönő viszonyban lenne egymással". "Azt gondoljuk, hogy az idézett levelezés híven tükrözi azt a gyakorlatot, melyet Szegeden a DM követ. Ez az a módszer, ami miatt a szegediek ezreinek fogalma sincs a város valódi állapotáról, ami miatt a városvezetés bármit le tud nyomni a félretájékoztatott lakosság torkán. Persze tudjuk, hogy ez a fajta 'közszolgálatiság' nem rossz üzlet, hiszen csupán a közlekedési nagyprojekt kommunikációja mintegy 70 milliót hozott a DM kiadójának, sőt azt is tudjuk, hogy ez a gyakorlat nem korlátozódik csupán Szegedre. Ám elgondolkodtak-e az érintett sajtómunkások, hogy az ilyen típusú újságírás, a hibák eltakargatása mekkora károkat okozott az elmúlt évtizedekben az országnak, azon belül Szegednek egyaránt?" - zárul a Civil Városi Unió június 10-i sajtóközleménye.