Kanadai jelentés: a magyar roma menedékkérők méltánytalan elbánásban részesültek

A Kanadába menedékkérelemmel érkezett magyar romák "méltánytalan elbánásban" részesültek jogászok, politikusok és állami tisztségviselők részéről és a kanadai menekültügyi rendszer "intézményes előítélettel" kezelte őket - állítja egy, a torontói York Egyetem és a londoni (Ontario tartomány) Nyugat-ontariói Egyetem menekültjogi szakértői által összeállított jelentés, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra.

A Nincs menedék: magyar roma menedékkérők Kanadában című tanulmány szerzői 11 333 magyar menedékkérő 2008 és 2012 közötti ügyét tanulmányozták (85,4 százalékuk roma volt) és megállapították, hogy azoknak csak 18,1 százaléka, összesen 660 járt eredménnyel. Más országok esetében ez az arány 47,2 százalék volt, és összesen 54 290 ügyben döntöttek pozitívan a kanadai hatóságok. A kérdéses időszakban a kérvények 8,3 százaléka származott magyaroktól. A magyar folyamodványok több mint felét elhanyagolták vagy visszavonták a benyújtóik. A jelentés egyik szerzője,

Sean Rehaag

professzor a CBC kanadai televíziónak elmondta, hogy miközben nemzetközi szervezetek a magyar romák elleni támadások növekvő számát dokumentálták, a kanadai kormány képviselői "színlelt" menedékkérőknek és piti tolvajoknak állították be őket, akik csak azért mentek Kanadába, hogy részesüljenek a kanadai jóléti rendszer áldásaiból. "A kormány fontos politikai célja volt, hogy lesújtsanak a menekült-megállapítási rendszer visszaéléseire, a magyar romákat pedig többször is úgy mutatták fel, mint az állítólagos visszaélések fő példáját" - hangzott a jelentés. Rehaag szerint a kanadai kormányzati politika veszélyes precedenst teremtett. "Ha visszaküldünk embereket, hogy azoknak üldöztetéssel kelljen szembenézniük, akkor megsértjük a nemzetközi jogot, ami súlyos következményekkel jár mind a menedékkérőkre, mind az országra nézve" - mondta a professzor. A tanulmány szerint a kanadai Menekült-felülvizsgálati Bizottság (Refugee Review Board) sablonérvelést használva utasította el a kérelmeket, anélkül, hogy érdemben mérlegelte volna az egyes ügyek sajátosságait. Mint kiderült, a menedékkérők sorsa a szerencsétől is függött, mert a testület egyes tagjai az összes roma kérvény felét jóváhagyták, mások pedig mindet elutasították.

David McBean

,

Edward Robinson

és

Michele Pettinella

169 magyar kérelmet bírált el és azokat maradéktalanul elutasította. Egyes tagok döntését a jelentés szerint az attól való félelem is befolyásolta, hogy a kormány nem fogja újból kinevezni őket. "A problémák rendszerszerűek és a kudarcok is rendszerszerűek" - nyilatkozott Rehaag, rámutatva, hogy a menedékkérőknek tisztességes eljárás jár, nem pedig az, hogy a politikusok megrágalmazzák őket. A professzor arra is rámutatott, hogy több olyan ügyvéd, aki több száz roma menedékkérő ügyében járt el, és ezért fizetséget kapott a Legal Aid közpénzből finanszírozott non-profit jogsegély-szervezettől, nem képviselte szakszerűen a klienseit, nem készítette fel őket megfelelően, nem végezte el a papírmunkát, és arra is volt példa, hogy a jogi képviselő nem jelent meg a meghallgatáson.

Viktor Hohots

ügyvéd 504 ügyet vállalt el, amelyből mindössze hatban ítélték meg a menekültstátust, ami 1,2% százalékos eredményességet jelentett.

Joseph Farkas

sikerrátája 6,7 % volt (386 ügyből),

Peter Ivanyé

10,8% (249-ből),

Roger Bhattié

14,9% (114-ből),

Daniel Fine-é

9.3% (97-ből),

Elizabeth Jaszié

1,1% (95-ből),

Diana Younesé

8% (75-ből)

Djawid Taherié

1,4% (73-ből)

Michael Kormané

3,6% (55-ből),

Maureen Silcoffé

pedig 13,5% (52-ből). Hohots és több társa ellen fegyelmi eljárást indított a Felső-kanadai Jogi Társaság. Egyes jogászok felelőtlen hozzáállása még nem bizonyított.