A roma tanodák jövőjéért is kiálltak a Tanodák Éjszakáján + FOTÓK

A két szegedi roma tanoda közösen mutatkozott be a Tanodák Éjszakáján, amelyen bárki bepillantást nyerhetett az ott folyó munkába, megismerkedhetett az odajáró gyerekekkel és szüleikkel, illetve azokkal, akik a szegregátumokban élő romák felzárkóztatásáért dolgoznak.

A szegedi roma tanodák is csatlakoztak a Múzeumok Éjszakája, Színházak Éjszakája és Kutatók Éjszakája mintájára meghirdetett Tanodák Éjszakája programsorozathoz, amelyen játékos foglalkozásokkal, bemutatókkal, filmvetítéssel, és természetesen autentikus roma zenével várták az érdeklődőket. A talpalávalót ezúttal is a Kucu Banda szolgáltatta. Az országos programsorozatot a Szent Márton Caritas Alapítvány és a Számá Dă Noj Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a tanodai hálózat nehézségeire. Gondot okoz, hogy a pályázatok csak rövidtávú finanszírozást tesznek lehetővé, a tanodákban végzett munka azonban közel sem egy-két évre szól. A kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy kiszámíthatóbb legyen a tanodák pénzügyi háttere, és legalább 3 éves időtartamúak legyenek a pályázatok. 2012-ben

, majd

, mely a cigány gyerekek számára felzárkóztató oktatást indított és a tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A tanoda ennél azonban több: valódi közösségi színtérként funkcionál, ahol nemcsak a gyerekeknek, de szüleik számára is kínálnak programokat, hasznos időtöltést. Idén nyáron jár le a szegedi tanodaprogram, a benne résztvevők nagyon várják már az új pályázati kiírást, hiszen ha akár csak néhány hónapra kénytelenek lennének bezárni, akkor több évnyi munkájuk veszhet kárba. Civilek és önkéntesek már a pályázat előtt is dolgoztak a szegregátumokban, az Akciókutatók a Fenntarthatóságért Egyesület felmérést végzett, hogy az ott élőknek mire lenne igényük, vagy épp miként gondolkodnak gyermekeik lehetőségeiről, jövőjéről. Ebből az derült ki, hogy a tanodához hasonló rendszert tartanának előremutatónak, amit civilek meg is valósítottak, így a hivatalos indulás előtt már volt egy nulladik év is.

„Már az induláskor kicsi volt az épület, annyira népszerű a tanoda, olyan sokan” – mondta el

Nagy Mihály

, a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. A programmal kapcsolatban a legfontosabbnak azt tartja, hogy itt sikerélménye van a gyerekeknek, és azt érzik, hogy ők is fontosak, amit bizony sokuk családi körben nem kap meg.

Krizsánné Farkas Szilvia

portálunknak elmondta, hogy mind a három lánya már a tanoda megnyitásától kezdve jár a Rákóczi utcai intézménybe. „Pótvizsgáznia kellett a lányomnak, és itt segítettek neki, nem bukott meg. Ezen felül angolt is tanultak, amit nagyon fontosnak tartok” – fogalmazott. Természetesen a lányok azt is szeretik, hogy itt sok a játék, jól érzik magukat. Közben a szülők sem unatkoznak, vigyáznak a gyerekekre, szendvicset készítenek nekik, de arra is van példa, hogy ők maguk is bekapcsolódnak a programokba. A roma tanoda szakmai munkáját koordináló AKUT Egyesület képviseletében

Szentistványi István

elmondta, egyfajta híd szerepet hivatottak betölteni a tanodák, hiszen a szegregátumokban lakók egyfajta izoláltságban élnek, és a közoktatási intézményrendszerbe a gyerekek integrációja nem megy egyik napról a másikra. „Közösségi térként is működik a tanoda, a cél nem az asszimiláció, hanem a helyi cigány közösség egyben tartása. Az intézmény ezen felül közvetít is a szegregátumok között, és segít megtalálni a hangot az iskolák vezetésével is. Nagyon fontos, hogy a családon belül, a különböző családok és a többségi társadalom között is egyfajta átjárást biztosít a tanoda program” – részletezte Szentistványi. Hozzátette, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor fejlődnek a gyermekek, ha az aktív szülők – kiváltképp a nők – szervezik magát a közösségi életet, s ez igaz a tanodai programra is.

Bácsi Jánostól

, a Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola igazgatója hangsúlyozta, nem az a tanoda célja, hogy a házi feladatot megírják a gyerekek, akik reggel 8-tól délután 4-ig egyébként is az iskolában töltik az idejüket. „Itt nagyon játékos formában azokat az alapkészségeket fejlesztjük, amik az ide járó gyerekeknél hiányoznak. Ezek közé tartozik a magyar szókincs, mert nagyon limitált a szókincsük, kevert nyelvet beszélnek és nagyon sokan egymás között a roma nyelvet használják. Matematikából pedig vissza kell mennünk addig az alapig, hogy a százas számkörbe a négy alapművelet hibátlanul menjen” – magyarázta. Hozzátette, az iskolákban tanító pedagógusok és igazgatók tisztában vannak azzal, hogy másra kellene ezeket a gyerekeket tanítani, de köti őket a tanmenet, aminek meg kell felelniük, ezért iskolai keretek között szinte lehetetlen a hiányzó alapokat pótolni. Pozitívnak nevezte, hogy az SZTE JGYPK hallgatói közül sokan járnak a tanodába, így ők megismerkednek a szegregátumokban élő gyerekekkel, és már tanári pályájuk kezdetén tudni fogják, hogy miként kell ezekkel a gyerekekkel bánni. „Az ő fejlődésük, társadalmi beilleszkedésük nem lineáris, de ez nem romakérdés. Azoknál a családoknál, ahol a tudásra orientálásra van egy mintaadás, azokkal a gyerekekkel teljesen másképp kell bánni. Úgy gondolom, hogy fel kellene nőnie egy olyan generációnak, akik elfogadják azt, hogy a tudás nagyon fontos, mert ők már teljesen másképp fognak állni a saját gyerekeikhez” – válaszolta Bácsi János arra a kérdésünkre, hogy mérhető-e valamilyen a roma tanodába járó gyerekek fejlődése. Hozzátette, a fejlődés lassú és nem feltétlenül látványos, de valahol el kell kezdeni ezt a munkát, még akkor is, ha csak a következő generáció életére lesz kihatása.