Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot támogató Radics Pál plébánosra és harcokban elesett egyszerű emberekre, honvédekre emlékezett a Szőregi Baráti Társaság és a gazdakör március 15-én.
A szőregi csata 165. évfordulójára felavatott
Huszárlány szobornálemlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire a Szőregi Baráti Társaság és a helyi gazdakör. „A huszárlány egy létező személy volt, aki az 1848-49-es szabadságharc idején férfi egyenruhát öltött és bátran küzdött. Hősi halált halt, rá emlékezve állítottuk a szobrot, és elhatároztuk, hogy minden március 15-én itt emlékezünk azokra, akik a szabadságért küzdöttek” – mondta el
Rózsavölgyi József
, Fidesz-L.É.T.-es önkormányzati képviselő, a Szőregi Baráti Társaság vezetője.
Zombori István
nyugalmazott múzeumigazgató beszédében arra az időszakra emlékezett vissza, amikor a külföldi seregek támadása miatt Szeged egy időre hazánk fővárosa lett. Július 8-án
Kossuth Lajossal
Szegedre érkezett a kormány, és augusztus elsejéig innen intézték az ország ügyeit. Augusztus 5-én Szőregen volt a szabadságharc utolsó nagy csatája, melyben részt vettek az egyszerű szőregi emberek is, akik a maguk módján próbáltak segíteni, majd a vesztes csata után eltemették a halottakat. „Nekünk, szegedieknek, szőregieknek a dolgunk, hogy itt erre a hősies – igaz vesztes – csatára emlékezzünk. A rendszerváltásig várni kellett arra, hogy a Szőregi úton a kanyarban egy keresztet állítsanak, mely az elesetteknek állít emléket. A fő téren egy emléktáblán olvashatjuk a csatában életüket vesztettek nevét, míg itt a körforgalomban a Huszárlány emlékmű megmutatja, hogy férfiak és nők együtt küzdöttek, a mindössze 18 éves hajdúsági
Szalóki Zsuzsannát
itt találta el egy golyó, itt esett el a csatában” – fogalmazott Zombori István. A nyugalmazott múzeumigazgató szerint fontos, hogy ne csak az ismert és méltán elismert hősöknek, tábornokoknak, államfériaknak állítsanak emléket, hanem az egyszerű honvédeknek, embereknek is, akik szintén feláldozták mindenüket a szabadságért.
A Huszárlány szobrának megkoszorúzása után a szőregi katolikus temetőben folytatódott a megemlékezés
Radics Pál
plébános síremlékénél. A szabadságharcot anyagilag is támogató papot 1849-ben felelősségre vonták, áthelyezték, 1879-ben ő lett Szőreg plébánosa 1895-ben bekövetkezett haláláig. Zombori István emlékeztetett, a szőregi katolikus templomot kirabolták, feldúlták, majd fel is gyújtották 1849-ben, ide érkezett menekültként Radics Pál, aki reményt tudott adni a szőregieknek, és a helyiekkel közösen építették újjá a templomot. „Gyászos körülmények közt gyűltünk össze folyó hó 7-én templomunk puszta, füstös falai közé, töredelmes szívvel adtunk hálát a Mindenhatónak, hogy az embervértől párolgó kardot hüvelyébe visszatéteti, és a béke áldását ránk árasztani kegyeskedett” – olvasható a plébános beszámolójában. Radics Pál és a szőregiek támogatásával és munkájával épült újjá a templom, mely Zombori István megfogalmazása szerint hirdeti a helybéliek tenni akarását, hitét és szeretetét ezen föld iránt. Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő kérdésünkre elmondta, a Szőregen végső nyugalomra helyezett Radics Pál plébános síremlékét mindig is gondozta
Bánáti György
egyházközségi tag,
Kele Péter
pedig egy koszorútartót készített, így immár méltó módon lehet megemlékezni a szőregi temetőben a plébánosra, aki 1848-49-ben küzdött hazánk szabadságáért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.