Parádézó tisztek, enyves kezű kiskatonák - így éltek Szegeden a szovjetek

A rendszerváltásig Magyarország számos pontján vendégeskedtek szovjet "felszabadító testvéreink", ez Szegeden sem volt másként, az 1956-os forradalom leverése után az öthalmi laktanyában rendezkedett be egy gépesített ezred, amelynek katonái többnyire a várostól elkülönítve éltek, azonban az itt töltött évtizedek nem teltek el atrocitások nélkül.

Szovjet tankok a Széchenyi téren

A Vörös Hadsereg már 1944-ben

megszállta

Szeged városát, 1956. november 4-én pedig ismét szovjet páncélosok jelentek meg a város határában, a forradalom leverésének szándékával. "A szovjet haderő, mivel már korábban is jelen volt Magyarországon, tisztában volt a magyar hadi helyzettel, így november 4-én körülvették Szegedet, oly módon, hogy a fegyver- és lőszertartalékokat rejtő bázisok kívül maradtak a gyűrűn" - mondta el hírportálunknak

Farkas Csaba

, a Csongrád Megyei Levéltár főlevéltárosa. A városban ragadt magyar ezredet, egyetemista zászlóaljat és felkelőket a Perbíró József által vezetett Forradalmi Nemzeti Bizottság akadályozta a fegyveres ellenállásban, azonban így is sor került harcokra: november ötödikén egy felderítő csapat hatolt be a városba Újszeged felől, amely ellen a Kossuth Lajos sugárúton eredménytelen támadást intéztek a felkelők, ezt követően hatodikán bevonult a szovjet haderő, páncélosok jelentek meg a város terein, a hídfőállásoknál, és a megszállók az általuk radikálisnak tartott felkelőket, mint például

Kováts Józsefet

a Szovjetunióba szállították, majd hamarosan visszaküldték őket, hogy magyarországi bíróság statuáljon rajtuk példát. Szeged elfoglalása után a szovjetek átvették a város irányítását, 1956 decemberében szovjet pártfunkcionáriusok érkeztek Szegedre, köztük

Szergej Szergejevics Novozsilov

, aki a gazdasági és politikai vezetést látta el, illetve

Viktor Fjodorovics Antonov

, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi megszervezésében segédkezett 1957 tavaszáig.

Város a városban

A forradalom leverését követően a város szélén található budapesti úti öthalmi laktanyában rendezkedett be a 33513-as számú gépesített ezred, amely a Déli Hadseregcsoport Kecskeméti Hadosztályának alárendeltségébe tartozott, és a rendszerváltásig működött Szegeden. "A gépesített ezred mellett Szegeden helyet kapott egy elektronikus titkos felderítő század is, a szovjet katonai hírszerzés rejtett alakulata, amely rádióhírszerzést végzett" - emelte ki Farkas Csaba. Ez összességében körülbelül 900 szovjet katonát jelentett, amely folyamatosan Szeged határában állomásozott. A szovjet csapatok Szegedtől elzárva éltek, a közkatonáknak tilos volt elhagyniuk a körletüket, ez alól kivételt a lőgyakorlatok jelentettek a dóci lőtéren, valamint a díszszemlék, munkásőrszemlék, amikor felvonult egy-egy alakulat. A tisztek és a tiszthelyettesek elhagyhatták a laktanyát, különböző ünnepségeken meg is jelentek, jó viszony ápoltak a helyi pártbizottsággal, meglátogathattak szórakozóhelyeket, illetve családtagjaikat is elhozhatták Szegedre, ők is Öthalmon, egy külön lakótelepen éltek.

"A szovjetek szerettek itt lenni, mivel Magyarország biztonságos helynek számított, például Afganisztánhoz képest, ahol a '80-as évek elején háború dúlt" - fejtette ki a főlevéltáros. "Az itt állomásozó katonák nem igen érintkeztek Szeged lakóival, semmilyen befolyással nem bírtak, ittlétüket az általuk elkövetett bűncselekmények, főként a lopás jelezte, amely igen gyakorinak számított" - fűzte hozzá Farkas Csaba.

Mindent, ami mozdítható - a Nemzeti Park se szent

"Mivel a sorkatonák nem hagyhatták el a laktanyájukat, ezért a leggyakoribb vétség a szökés volt, ami többnyire más kihágásokkal is párosult" - ismertette Farkas Csaba. "A szökni vágyók helyzetét megkönnyítette, hogy a szovjet hadsereg idomult a Magyar Néphadsereghez, ami a fegyelmezetlenséget illeti, egyáltalán nem jelentett nehézséget a laktanya illegális elhagyása" - tette hozzá. A körletből való meglógást a legtöbb esetben lopás, vagy külföldiekkel, nyugatiakkal való üzletelés követte. A vagyon elleni bűncselekmények általában hétvégi házak, tanyák, pincék, gépjárművek kifosztását jelentette. "A lopások magas számának legfőbb oka az alacsony zsold és az otthoni támogatás hiánya volt, a Szegeden állomásozó katonák többnyire egy évben egy alkalommal utazhattak vissza a Szovjetunióba, így azon szükségleteiket, amiket a zsold nem fedezett, illegális módon oldották meg" - fejtette ki Farkas Csaba. "Fontos kiemelni, hogy amikor a nyomozás során felmerült egy szovjet katona személye, azonnal át kellett adni a nyomozást a szovjet hatóságoknak" - ismertette Farkas Csaba. A főlevéltáros számtalan példát sorolt fel a bűncselekményekre, amelyeket a szovjet katonák követtek el a Dél-Alföldön itt tartózkodásuk alatt, az ittas vezetésekből következett karamboloktól kezdve az autófeltöréseken és a laktanyán belüli építkezések építőanyagának eltulajdonításán át a robbanószerrel való visszaélésig és az emberölés gyanújáig. Egy sorkatona Pusztaszerről először 3, majd 22 anyajuhot tulajdonított el, majd a juhok legeltetése közben "érte tetten" a rendőrség, egy tiszt pedig az akkori Marx térről tulajdonított el egy segédmotort, hogy azzal térjen vissza körletébe. Akadt, aki 1988 szeptemberében megszökött a laktanyából és Baktó, illetve Sándorfalva között bujkált, rabolt ki házakat, amíg a rendőrség el nem fogta 1989 januárjában. Kalandjáért három és fél év szigorított munkatábor volt a katona jutalma. Nem ő jutott a legmesszebbre, két baka, akiket Kecskemétre vittek, hogy onnan a Szovjetunióba szállítsák, miután kiderült, hogy mégse küldik őket haza, a kecskeméti vasútállomásról próbáltak visszajutni hazájukba, ám mivel nem találtak a Szovjetunióba tartó vonatot, elhagyott házakban bujkáltak a környéken, őket is elfogták, azonban megúszták egy megrovással.

Az egyik legkiemelkedőbb botlás, amelyet a szovjet haderő kollektívan követett el, a Kiskunsági Nemzeti Park megkárosítása volt egy 1983-as gyakorlaton, amikor is a katonák gondatlanságból felgyújtották az ősborókást, több millió forintos kárt okozva, majd a következő évben - mondhatni rutinból - megismételték a dicsőséges tettet, tetőzve azzal, hogy a hadgyakorlat alatt 50 ezer turista tartózkodott a Kiskunsági Nemzeti Parkban, akiknek döntő része NATO országokból érkezett, és bárminemű korlátozás nélkül fényképezhették a szovjet haditechnikát. A magyar növényvilág nem úszta meg ennyivel, ugyanis itt tartózkodásuk utolsó éveiben a szovjet páncélosok lánctalpai még megtaposták a Kiskunsági Nemzeti Park ősgyepét - a kár hat millió forintra rúgott. A legsúlyosabb incidens Kunszentmiklóson következett be, amikor a Mi-24-es harci helikopterek éles lőgyakorlatán a célként kijelölt teherautókról négy fiatal a gyakorlat ideje alatt próbált meg leszerelni alkatrészeket, miközben a helikopterek négy rakétát lőttek ki a célpontra, és gépágyúval is megsorozták. A "kíváncsi" fiatalok közül egy könnyebben, egy pedig súlyosan megsérült.