Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

Ateista pártállam – az egyházak megszüntetése volt a cél + FOTÓK

Ateista pártállam – az egyházak megszüntetése volt a cél + FOTÓK

2014. szeptember 8., hétfő
Ateista pártállam – az egyházak megszüntetése volt a cél + FOTÓK
konferencia02_gs

Ha jobban megismerjük a diktatúra idején az egyházban történteket, az csak az egyház erejét növeli – fogalmazott Kiss-Rigó László püspök az Ateista pártállam – túlélő egyházak Közép-Kelet-Európában című kétnapos konferencián, melyen elhangzott, hogy a kommunista párt ellenségének tekintette az egyházakat, s ellenük minden eszközt bevetett.

Az egész volt keleti blokkra jellemző, hogy a kommunista párt az egyházak ellehetetlenítésére, megszüntetésére törekedett. Az akkori eseményeket, illetve azok hatásait a mai egyházra vizsgálják egy konferenciasorozat keretében, melynek a Gál Ferenc Főiskola adott otthont. Az Ateista pártállam – túlélő egyházak Közép-Kelet-Európában című konferencián

Kiss-Rigó László

szeged-csanádi megyéspüspök arról is szólt, hogy a szocializmus időszakát nagyjából két részre lehet bontatni, az elnyomás, a kemény diktatúra éveire, amit a kompromisszumok korszaka követett. „E két időszakot összehasonlítva elmondható, hogy az első sokkal kevesebb kárt okozott az egyháznak, mint a második. A fizikai üldözések időszaka sokkal tisztább helyzetet teremtett. Ahogy a rendszerváltással kapcsolatban sokan megjegyzik, hogy igaz vér nélkül zajlott, de a rendszer nem tisztult, ez az egyházra is kicsit jellemző” – fogalmazott a megyés püspök. Az elnyomás éveivel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „szolidárisak vagyunk azokkal, akiket megkínoztak, emberi méltóságukban megsértettek”. Hozzátette, ők nem keresték a szenvedést, a halált, de amikor nem volt más választásuk, akkor hősiesen vállalták, amit kellett.

Kiss-Rigó László emlékeztetett, őt 1981-ben szentelték pappá, amikor már fizikai üldözések nem voltak, mégis ez az időszak volt szerinte károsabb az egyházra nézve. „Amikor az emberi gyengeségek megnyilvánulnak, akkor látjuk, mennyire erős az egyház. Ezt a korszakot sem szégyelljük, pláne nem kell félni tőle, ha az igazságot, bármely korszakra vonatozóan sikerül jobban megismerni, akkor az az egyház erejét növeli” – hangsúlyozta.

Öt lehallgató készüléket találtak Pannonhalmán

„A bencés rend mai állapotára a megbomlott egység jellemző” – idézett fel egy 1970-ben készült jelentést Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a konferencián. Mint elmondta, a kommunista párt mind az egyházzal, mind a bencésekkel szemben állt, és ha már ellenségnek tekintette, akkor minden eszközt megengedhetőnek tartott ellehetetlenítésére. Úgy értékelte, az ellenfeleiket a félelem irányította, ezért vetettek be mindent a bencések ellen a manipulációtól a megfélemlítésig. Előadásában kitért arra, hogy többen nem hivatással, hanem küldetéssel érkeztek Pannonhalmára, ők arra az egy kérdésre nem tudtak válaszolni, hogy miként jutott eszükbe, hogy Pannonhalmára jelentkezzenek. Elmondta, voltak, akik elhagyták az intézményt, mert nem volt nekik való, s őket megpróbálták beszervezni, s visszaküldeni a bencésekhez, hogy a rend belső életéről szolgáltassanak információkat a szolgálatoknak. Várszegi Asztrik elmondta, az 1960-as években minden az egyetemen tanuló fiatalt megkísértettek a beszervezéssel, voltak, akinek a karriervágyára apelláltak vagy megzsarolták. A cél az volt, hogy szembefordítsák őket a renddel és az főapáttal, hogy a végén a rendből is távozzon. Volt egy Feledi fedőnevű rendtársuk is, aki két éven tartotta bencés fogadalmát, miközben menyasszonya volt, és rendszeresen jelentett a BM-nek. A főapát úgy értékelte, hogy a Belügyminisztérium emberei kiváló pszichológiai felkészültséggel rendelkeztek. Hozzátette, jó munkát végeztek a beépített ügynökök, hiszen a monostorban és a gimnáziumban öt lehallgató készüléket sikerült beépítenie a szolgálatoknak. Példaként elmondta, volt időszak, amikor minden Pannonhalmára jelentkező nevét le kellett jelenteniük a bencéseknek, és őket rendre behívták két évre katonának. „Pannonhalma túlélte ezeket az évtizedeket. A rend fiatal, és a bencések között ma már sokan vannak, akik a pártállam időszakából semmit nem tapasztaltak” – jelentette ki Várszegi Asztrik.

Mindszenty és Rákosi hajthatatlansága ütközött egymásnak

A kereszténység és a marxizmus rangon aluli házasságáról Joseph Ratzinger bíboros, a visszavonult XVI. Benedek pápa beszélt, ez a gondolat inspirálta Gyarmati Györgyöt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatóját, aki úgy értékelte, hogy több a kérdés, mint a válasz ebben a témakörben. „Ne felejtsük el, két, a világ totalitását egyaránt magáénak gondoló eszméről van szó. A kereszténység a világmindenséget tételezte, mint a marxizmus önmagáról akkoriban. A kereszténység jó másfél évezreden keresztül ezt kiteljesítette az államba szerveződve, az önálló lelki gondozásban, és létrejött egy döbbenetesen hierarchikusan strukturált egyház. A huszadik században pedig egy centralizált, diktatórikus, ateista világmindenséggel találkozunk. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor Rákosi Mátyás kommunista intranzigenciája, vagyis hajthatatlansága és Mindszenty József katolikus intranzigenciája csattan össze Magyarországon a huszadik század közepén” – magyarázta Gyarmati György. Megjegyezte, a kommunizmus és a marxizmus az emberiség történetében egyetlen pillanat csupán, így egy szerencsésebb életúttal valójában túlélhető volt. Amikor azonban a hatalom kiépül, az akkor élő ember még nem tudja, hogy mindössze 30-40 évet kell átvészelnie ebben a rendszerben. A főigazgató az ügynökök megítélésével kapcsolatban emlékeztetett arra is, fontos kérdés, hogy egy szabad államban, szabad egyház mellett a szabad polgár együttműködési hajlama vajon ugyanaz-e, mint egy terroruralomban, hiszen a túlélés érdekében való kényszerről is lehet szó adott esetben. „A szabadsághiányban más az erkölcsileg tarthatatlanságnak a mércéje”– szögezte le Gyarmati György. A Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH) kuratóriumi tagja, Zombori István történész a konferencián elmondta, 2012-ben indult útjára a konferenciasorozat Nagyváradon azzal a céllal, hogy az egész keleti blokkban vizsgálják, mi is történt az egyházakkal a diktatúra idején. „A Sztálin irányította Szovjetunióban az ateizmus volt a hivatalos felfogás, a végső cél pedig az egyházak felszámolása. Szerencsére kiderült, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de elindult egy folyamat, hol vesztegetésekkel, hol erkölcsi vagy anyagi előnyökkel való csábítást, és az erőszak” – magyarázta Zombori. A történész hozzátette, akkoriban senki sem volt olyan módon szabad, hogy saját erkölcsi normája szerint döntsön, vagyis a korszak vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy bizonyos kényszer alatt cselekedtek az emberek. A HEH, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), a Posticum – Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület, Nagyvárad, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a Lénárd Ödön Alapítvány (LÖA) által szervezett nemzetközi konferencia anyagát kötetbe fogják szerkeszteni. Zombori István arról tájékoztatott, hogy heteken belül a 2012-es, míg decemberig a tavalyi konferencián elhangzott előadásokból szerkesztett könyv jelenik meg.
BejegyzésSzegedma Hírportál által
bencés katolikus pártállam Zombori István Gyarmati György Szeged pap egyház konferencia Pannonhalma Kiss-Rigó László kommunizmus Várszegi Asztrik

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo