Kothencz János: Az idősekre figyelni kötelességünk! + FOTÓK

Azok vagyunk, akikért kiállunk – vallja Kothencz János, a L.É.T. életre hívója, aki a Makkosházi Nyugdíjas Klub ópusztaszeri rendezvényén azt hangsúlyozta, a közösséghez tartozás a legfontosabb ennek a korosztálynak, és a fiatalabb generációknak kötelességük gondoskodni az idősebbekről.

Szilágyi Mózesné Valika

néniék sertéspörkölttel várták a makkosházi nyugdíjasokat Ópusztaszeren. „Itt nálunk a jó levegőn kipihenhetik magukat, és jókat beszélgetünk, vannak, akik táncolnak is” – részletezte. Egykor ő is Szegeden lakott a férjével, onnan a kapcsolat a nyugdíjasklub tagjaival, és igaz, ma már ritkán járnak a városban, évente egy alkalommal megvendégelik a többieket. Örökös taggá fogadták őt és a férjét, amiről oklevelet is kaptak, és mi sem bizonyítaná jobban, hogy örök barátságok is születnek egy-egy ilyen klubban, hogy immár nyolcadik éve vendégül látják a lakótelepeken élő szépkorú társaikat. A házigazdától,

Szilágyi Mózestől

megtudtuk, az Ópusztaszeri Hátrányos Helyzetűek Egyesületét vezette, így találkozott a makkosháziakkal egy rendezvényen. „Nagy boldogság számunkra, hogy évről évre eljönnek hozzánk, látszik, hogy örülnek és jól érzik magukat. Ki tudnak szakadni a panelok közül, és az árnyas lugasban tölthetnek egy napot barátok között” – fogalmazott. „Tarjánban, ahol egy hasonló lakótelepi negyedben élek, mint önök Makkosházán, hat évvel ezelőtt elkezdtünk részben idős embereknek is közösségeket szervezni. Nagy öröm számomra, mai itt hasonló gondolkodású önszervező csoporttal találkozhatok. Az önök generációja építette fel nekünk mindazt, amiben most élhetünk és alkothatunk, úgyhogy mindannyiukat a tisztelet mellett a szeretet is megilleti” – fogalmazott a Lakótelepi Emberek Érdekképviseleti Társulás Egyesületet, vagyis a L.É.T.-et életre hívó

Kothencz János

, aki az elszemélytelenedés ellen szervezte meg a közösséget. Elmesélte, hogy egyik rendezvényükön

Endre

bácsi azért mondott neki köszönetet, mert a L.É.T. által szervezett program révén ismerte meg alsó szomszédját, akivel húsz éve lakik egy lépcsőházban. A Makkosházi Nyugdíjas Klub összejövetelére ajándékokkal érkezett

Kertész Péter

, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója, aki arra biztatta a résztvevőket, hogy látogassanak el az emlékparkba, ismerjék meg annak értékeit, látványosságait. „Az emlékparkban készült felmérésekből az derült ki, hogy Csongrád megyéből kevés látogatónk van, Szegedről közel sem érkezik annyi vendég, mint szeretnénk. A statisztikákból az látszik, hogy Győrből körülbelül ugyanannyian jönnek hozzánk, mint Szegedről, amin érdemes változtatni. Szeretnénk a várossal szorosabb együttműködést kialakítani, természetesen az iskolákból rendszeresen jönnek csoportok, de azt tervezzük, hogy a civil szervezetekkel együttműködési megállapodást kötünk” – magyarázta Kertész Péter. AZ ÓNTE igazgatója hangsúlyozta, az emlékpark ahogy az országhatárokat, úgy a generációkat is átível, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hagyományainkat az idősebbektől tanulhatjuk meg, általuk ismerhetjük meg jobban kultúránkat.

Felelősséggel tartozunk a lakótelepeken élő idősekért!

„Olyan volt, mintha hazaérkeztem volna, olyan szeretettel fogadtak, és sok ismerős arcot is láttam” – nyilatkozta a SZEGEDma.hu-nak Kothencz János, aki örömmel tapasztalta, hogy a L.É.T. nyugdíjasklubjaiból is érkeztek az ópusztaszeri baráti találkozóra. A szegedi önkéntes mozgalom munkájával kapcsolatban kifejtette, nagy hangsúlyt fektetnek a panelkörzetekben élő idősek felkarolására, rendszeresen szerveznek programokat számukra. Közülük egyre többen ma már maguk is L.É.T.-es önkéntesek, segítenek a rendezvények lebonyolításában például a Csillag téren, a Zápor-tónál vagy Odesszánál. „Kirándulni járunk,

Terikének

hála népdalkórusunk is van, és még határon túlról is jönnek hozzánk nyugdíjasok. A lakótelepeken élő idősebbek körében a közösségépítés azért is kulcsfontosságú, mert egyedül vannak. Kötelességünk rájuk odafigyelni, és ez más érdekekkel nem párosítható össze” – szögezte le. Kothencz János úgy látja, az elszemélytelenedés ellen az egész társadalom felel, változnia kell a közfelfogásnak, a politikai szerepvállalók hozzáállásának, s mindazoknak is jobban érdemes ügyelniük, akik más emberek szolgálatára vállalkoznak. „Nekünk az a kötelességünk, hogy élettel, valódi tartalommal töltsük meg azt, amiről beszélünk. Ha azt mondjuk, hogy fontosak nekünk az idősek, akkor éreztetnünk is kell velük, hogy valóban azok, és igenis mutassuk meg nekik, hogy valóban szeretetre méltóak” – fogalmazott. Tapasztalatai szerint nem nehéz megszólítani a nyugdíjas korosztályt, s talán az a legfontosabb, hogy észrevegyük őket. Hozzátette, van, amikor csak arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket, netán egyszerűen odaüljön melléjük egy padra a panelok közötti parkok egyikében. A személyes kapcsolatok kihalása, az elszemélytelenedés azonban nem korosztályfüggő, hanem civilizációs probléma. Kothencz János emlékeztetett, a családoknál is azt tapasztaljuk, hogy a szülők dolgoznak, keveset beszélgetnek egymással a családtagok, s egyre több a kulcsos gyerek. „Mindezt a személyes közösségépítéssel lehet ellensúlyozni egyrészt, ami a család sajátja kell, hogy legyen, de az idősek körében nem mindenkinek adatik meg, a gyerekek rég kirepültek a családi fészekből, így egyedül vannak” – részletezte. A L.É.T. létrehozója saját feladatának azt tartja, hogy megmutassa minél több embernek, nincs egyedül. Éppen ezért rendezvényeiken nem pusztán egy programra, egy tál ételre invitálják az embereket, hanem igyekeznek egy olyan atmoszférát megteremteni, ami arról szól: mindannyian tartozunk valahová!