Mányoki Zsoltra emlékezik a Szegedi Ítélőtábla

Tragikus hirtelenséggel, június 16-án hétfőn délben közlekedési balesetben elhunyt Mányoki Zsolt tanácselnök, a Szegedi Ítélőtábla bírája. Az ítélőtábla az alább olvasható közleményben búcsúzik el munkatársától.

Mányoki Zsolt

1962. március 2-án született Cegléden. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán 1986-ban szerzett diplomát, majd a Makói Városi Bíróságon kezdett bírósági fogalmazóként dolgozni. A jogi szakvizsga eredményes letétele után ugyanitt volt bírósági titkár, majd 1989-1992-ig bíró. A Szegedi Városi Bíróságra 1992-ben nevezték ki. Kiváló lényeglátását, döntési képességét, jó felkészültségét, lelkiismeretes munkáját bizonyítja, hogy egy évvel később már a Csongrád Megyei Bíróságon kapott tanácselnöki kinevezést, az üzleti-gazdasági szféra polgári jogi jogvitáiban, illetve a csőd- és felszámolási eljárásokban ítélkezett. Jó humorához, széleskörű műveltségéhez szerénység társult, szakmai tudását szívesen osztotta meg másokkal. Szűkebb szakterületén, a csőd- és felszámolási jogban országos szaktekintélynek számított. Az elnöklete alatt hozott határozatokat, ítéleteket országszerte mintaként használták és hivatkoztak rá. Szakmai elismertségét mutatja az is, hogy 2003-ban, az újonnan felállt Szegedi Ítélőtáblán tanácselnöki kinevezést kapott, melyet a tőle megszokott lelkesedéssel és rendkívüli munkabírással igyekezett ellátni. Kiváló szakmai munkájának elismeréséül a Köztársasági Elnök 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki. Mányoki Zsolt alig 52 évesen távozott közülünk, barátai, kollégái, tisztelői kegyelettel őrzik emlékét. A Szegedi Ítélőtábla saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés. Dr. Mányoki Zsolt halála előtt nem sokkal egy baráti összejövetelen az első világháború kitörésének közelgő centenáriumára figyelemmel Juhász Gyula: Testamentum című verséből idézett. Ennek soraival búcsúzunk mi is tőle: „Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld ízét, A csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, Könnyek vizét és a Tisza vizét, Költők dalát és esték bánatát: Szeretnék visszajönni még.”

Szegedi Ítélőtábla