Az éjszaka – Szuromi Pál emlékére

A június 14-én elhunyt Szuromi Pál művészeti író, kritikus emlékét Marton Árpád idézte fel a SzegediLap portálon megjelent írásával.

A vásárhelyi születésű, Kölcsey-plakettel és Fehér Rózsa-díjjal kitüntetett íróról

Marton Árpád

szavaival emlékezünk meg.

Az éjszaka

"Az az érzésem, mindketten tudtuk, hogy az a könyv sohasem készül el. Szuromi Pali monográfiája, Az éjszaka. Befoghatatlan téma, felölelhetetlen. Amelyet meg lehet írni részletekben, meg-megérinteni egy-egy alkotás, némely kimagasló életmű ürügyén. De a téma egésze átélhető inkább, semmint hogy megírható lenne. A hallgatás a legméltóbb hozzá. Ahogyan rajtam is az hatalmasodik el ezekben a percekben. Szuromi Pali után tollat ragadni kudarcra ítélt kötelesség. Főleg, hogy immár – utána. Egész viszonyunk efféle fegyverletétel volt, szeretetteljes elismerése annak, hogy a pozíciók: mester és régi tanítvány, aligha változhatnak. Amin az elképesztően nagylelkű dedikációk sem segítenek. Ámbár, hovatovább, de minek is. Jóllehet. És mert alapos okkal nevezett Pierre Bezuhovnak. Pali közege ellenben az örökös lényegfürkészés volt. Kiapadhatatlan kíváncsisággal vallatta a lét jelenségeit, ízletes vitatkozásokba bonyolódva önnönmagával, éppen ezért Neki még egy-egy markáns stiláris avagy szemléleti pálfordulását sem vette rossz néven senki. Dialektikus elme volt, kekeckedő pasas, írná önnönmagáról, izgága lényegkereső, nyughatatlan élethabzsoló. Barokk figura, amint Szekeres Feri oly találóan megállapította róla. Józanság és átlelkesültség efféle elegyét elvétve keveri csak ki a természet változatos palettáján. S a feszültség hordozása kockázatos feladat. A végletek kísértése megsokszorozza az örvényeket. És mert utóda nem támad, méltatlan búcsúztatójaként vallatom Rembrandtról mondott szavait, amelyek, míg élek, bennem visszhangoznak, hogy ugyanis „nála a fény átutazó vendég volt.” Mennyi mélység, mennyi föladás, mennyi keserű élettapasztalat nyilvánul meg egy ilyen mondatban? Mennyi szemérem munkál a műítész szerepkörében! Mert – ne feledjük – Szuromi Pál írói életművének kezdeténél egy festői pálya tudatos föladása áll. Tudatos, mert a minőség kérlelhetetlen elvárása hitelesíti. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek – mondja az Írás. Ám azt is állítja: a fény a sötétségben világít. A misztikusok tapasztalata is ez: az éjszaka kétértelmű fényei káprázatosabbak, sokatmondóbbak a nappal józan látleleténél. Ha így van, Szuromi Palit immár kimeríthetetlen élményanyag várja az Éj ölén. A Látó hazatért."