Közélet

Nándorfehérvárt 325 éve foglalták vissza a töröktől

Nándorfehérvárt 325 éve foglalták vissza a töröktől

2013. szeptember 6., péntek
Nándorfehérvárt 325 éve foglalták vissza a töröktől
nandorfehervar

A másfél évszázados magyarországi török uralomnak véget vető háborúk során a keresztény hadak háromszázhuszonöt éve, 1688. szeptember 6-án vették vissza egy időre Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot.

A balkáni oszmán török terjeszkedés a 15. század elejétől jelentett közvetlen fenyegetést a Magyar Királyság számára, az ország védelmének kulcsa a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő Nándorfehérvár volt. A várat 1440-ben, majd 1456-ban is sikertelenül ostromolta meg

II. Mehmed

török szultán, a

Hunyadi János

nevéhez fűződő 1456-os nándorfehérvári diadal után a török előrenyomulás elakadt. A

Hunyadi Mátyás

alatt fénykorát élő Magyarország évtizedekig sikerrel állta a hódítók útját, de Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után, az egymással szembenálló érdekcsoportok viszálya miatt a magyar állam végzetesen meggyengült. Nándorfehérvárt 1521-ben elfoglalta

I. Szulejmán

török szultán, aki öt évvel később a középkori magyar állam bukását hozó mohácsi csatában döntő vereséget mért

II. Lajos

király hadaira. A török uralom alatt a magyarországi hadszíntértől immár biztonságos távolságra fekvő Belgrád szandzsák székhely lett. A kereskedelemben is fontos szerepet betöltő város népessége és gazdagsága gyarapodott, mecsetek és fürdők épültek, százezernél több lakosával az Oszmán Birodalom második legnagyobb európai városa lett a főváros, Isztambul után. A városban élő szerbek 1594-ben fellázadtak a török uralom ellen, de a felkelést véresen leverték. Az Oszmán Birodalom 1683-ban (1529 és 1532 után harmadszor) ismét megkísérelte Bécs elfoglalását, ám a

Sobieski János

lengyel király vezette felmentő seregektől megsemmisítő vereséget szenvedett. A váratlan győzelmen felbuzdult Habsburgok, valamint Velence és Lengyelország a következő évben - XI. Ince pápa kezdeményezésére - létrehozta a Szent Ligát a török elleni harcra. A Liga seregei 1686-ban felszabadították a 145 éven át török kézen lévő Budát, majd a következő évben Nagyharsánynál arattak nagy győzelmet és elfoglalták a déli határon fekvő Eszéket. A

Miksa Emánuel

bajor választófejedelem vezette keresztény hadak 1688 júliusának végén vették ostrom alá Nándorfehérvárt, avagy Belgrádot. Az egy hónapi szakadatlan ágyúzás következtében augusztus végére hatalmas rések tátongtak a vár felsővárosi falában, a várárkot aknákkal kirobbantott falrészekkel töltötték fel. Miután a várat védő Ibrahim pasa elutasította a megadásra vonatkozó ajánlatot, 1683. szeptember 6-án Miksa Emánuel elrendelte a döntő támadást. A várfalba ütött hatalmas résnél, két irányból hatezer katona indult rohamra, emellett három helyen elterelő támadás kezdődött. Bár a főerő útját a ledöntött fal mögött újabb fal állta el, két óra alatt legyőzték ezt az akadályt is. Eközben a tehermentesítő rohamban részt vevők három városkaput petárdákkal berobbantottak, s ők is bejutottak a városba mögöttük a lovassággal. A reménytelen helyzet láttán Ibrahim pasa kitűzte a fehér zászlót: Nándorfehérvár 167 év után felszabadult a török uralom alól. Az ostrom során a keresztény hadak mintegy négyezer embert vesztettek, a hétezer török védőből ötezer esett el, s csak 250 maradt fegyverfogható állapotban. Miksa Emánuel a várost szabad prédául engedte át katonáinak, akik a fosztogatás mellett szörnyű vérengzést vittek végbe a muzulmánok között, a város csaknem elnéptelenedett. A diadal demoralizáló hatással volt a törökökre, akik Szendrő és Galambóc várából is elmenekültek, - ezek kardcsapás nélkül estek a szövetséges hadak ölébe. A stratégiai fontosságú Nándorfehérvár csak két évig volt keresztény kézen: 1690-ben Köprülü Musztafa hatvanezres serege visszafoglalta, s az 1699-es karlócai béke is török kézen hagyta. A várat 1717-ben újra bevette Savoyai Jenő, de 1739-ben újból török kézre került. 1789-től ismét osztrák fennhatóság alatt állt, de az utolsó osztrák-török háborút lezáró 1791-es béke visszajuttatta az oszmánoknak. Ezen évtizedek alatt több tízezer szerb család vándorolt át a Habsburg Birodalom területére, nagy részük a Vajdaságban, Szlavóniában és Szentendre környékén telepedett le. A 19. század eleji szerb felkelések után 1841-ben

Mihajlo Obenovic

fejedelem Belgrádot nyilvánította Szerbia fővárosának, a félhold véglegesen 1867-ben tűnt el a fellegvár falairól, amikor kivonult a török helyőrség.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.